Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Szabó Imre (1869 - 1881)

Az ügyvéd megkóstolja.- Ez aztán bor, méltóságos uram! Mondtam én! Micsoda finom zamatja, felséges színe van ennek - s kezdte dicsérni a bort fűtői-fától. A püspök mosolyogva hallgatta a sok dicséretet, s aztán odafordul Tunákhoz, és kérdi tőle:- János, miféle vörösbor ez?- Hát kérem, méltóságos uram, ez a mi borunk, csakhogy, úgyis tetszik tudni, elcseréltem az üvegeket. Az előbbi palackban volt Árvay úr vörösbora.

Árvay rögtön rájött, hogy a püspök, kinek tréfás természetét ismerte, jól megtréfálta és a saját borát szólalta le vele. Ő maga is jóízűen nevetett a sikerült tréfán, s csak annyit mondott:- Nem baj, méltóságos uram! De mind a két bor nagyon jó.

S a püspök mosolyogva koccintott kedves ügyvédjének

egészségére.

A Szombathelyi Egyházmegyének délnyugati részét vend nyelvű hívők lakják. Szabó Imre, ki bérmálások alkalmával mindig szokott híveihez szólani, nem tudott vendül. De mégis akart ezekhez a jó híveihez is saját nyelvükön beszélni. Mit tett tehát? Megírta beszédjét magyarul, és ezt egyik vendvidéki plébánossal lefordíttatta vendre. S a már öreg püspök nem restellette a fáradságot, és a vend beszédet szóról szóra megtanulta és a plébániákon elmondotta. De mindenütt hozzátette: „Én, a magyar püspök, a ti kedvetekért megtanultam a vend beszédet, reményiem, hogy ti meg

59 —