Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Bőle András (1824 - 1843)

- Ha úgymond, a kis Jézus a barmok között feküdt a jászolyban születésekor, akkor most sem neheztel, ha valami ártatlan lelőtt nyúl van mellette.

De hát a kemény püspök nem fogadta el ezt a furcsa mentséget, és Schmalz Hanzit rögtön beparancsolta a deficienciában levő magánzárkába. Schmalz Hanzit hiába várták hívei haza. Midőn már néhány napig távol volt, egynéhányan a hívek közül bejöttek Szombathelyre, hogy utána nézzenek, hová lett a plébánosuk. Kérdezősködésükre oda utasították őket a deficienciába, a papi nyugház felé. Mennek, mendegélnek, ballagnak. Schmalz Hanzi éppen az ablaknál lévén, látja, hogy néhány híve nézeget a deficiencia körül. Kinyitja az ablakot, hogy minden kérdezősködésnek elejét vegye, és kikiált:

- Hohó! Leute Sucht's mich? Geht's nur zu Hause. Der Herr Bischof will mich zu Kanonikus ernennen. Einige Tage bleibe ich hier, nach' aber geh ich zu Hause. Geht's nur in Gottes Namen! Grüss Gott!23

S ezzel betette az ablakot. A hívek pedig nyugodtan hazamentek. Büntetése kiállása után hazament a plébános úr is.

23 Hohó! Emberek, engem keresnek? Menjenek csak haza! A püspök úr ki akar nevezni kanonoknak, néhány napig még itt maradok, aztán megyek haza. Menjenek csak Isten nevében. Isten áldja!

35