Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Bőle András (1824 - 1843)

Bőle András (1824-1843) Szarvaskenden születetett, Vas megyében. Atyja jóravaló falusi kovács volt. Márton nevű testvérének unokái ma is Szarvaskenden laknak, hol számukra szép házat építtetett. A község számára iskolát emeltetett. Kívánsága szerint az iskola ezt a felírást kapta: Szent András-oskóla. (Szent And­rás a püspök védőszentje volt.) Az 1854. évi sematizmusban ezeket olvassuk róla: „Több mint kétévi üresedés után, 1824. november 25-én Bőle And­rás szombathelyi székesegyházi nagyprépost és kanonok ne­veztetett ki. Ez a nagy tudományú és kiváló ékesszólású férfiú, kinek nem volt más óhaja, minthogy az Úr szőlőjének rábízott részét a mennyei Atyának akarata szerint művelje, testi és lelki kiváló tehetségeit egészen szent hivatalának szentelte. Az egész egyházmegyét meglátogatta, s miután azt tapasztalta, hogy a papságban és hívő népben a szellem és fegyelem meglazult, ezt helyreállítani, a bérmálás szent­ségében mindenkit részesíteni, a papság jogait védelmezni, erősíteni és visszaszerezni minden erejével törekedett. Fé­nyes templomokat és iskolákat építtetett, azokat az épülete­ket pedig, melyek a püspöki uradalomhoz tartoztak, költsé­get nem kímélve helyreállíttatta és bővítette, s bőkezűségé­nek napról napra több emléket állított volna, ha magas kora és az ezzel járó gyengeség bölcs intézkedésének határt nem szabott volna. Meghalt Szombathelyen 1843. június 4-én, életének 82., püspökségének 19. évében.” Hatalmas termetű, rendkívül erős ember volt úgy testben, mint lélekben. Az egész egyházmegye kanonika vizitációi az ő idejéből valók. Ha valamit átgondolt, s annak kivitelét — 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom