Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Dr. István Vilmos (1901 - 1910)

volt ott Bükön, az a püspök volt. Nem tudta hagyni a gazdaságát, az aratást. S az orvosnak igaza lett. December 24- én meghalt a püspök. Erős magyar érzésű ember volt. Németül, habár tudott, nemigen szeretett beszélni. Különösen, ha Magyarországon lakó egyénekkel kellett németül beszélnie, mindig kedvtelenül tette, s a társalgást rendszerint átengedte udvari papjainak, amit különben nemigen szokott tenni. Ilyenkor bizonyos kedvetlenséggel jegyezte meg a németül beszélő vendég távozása után: „Ez is megtanulhatna magyarul, ha már magyar kenyeret eszik!”

Mikor halála után az orvos felboncolta, hogy az előírt balzsamozást elvégezze, azt mondotta: „Ritkán láttam ily hatalmas agyat, mint István Vilmos püspöké, de még ritkábban oly nyomorult tüdőt, mint az övé.” Ez az elnyomorodott tüdő volt halálának okozója.

Magnorum virorum non minus praesentia est utilis, quam memoria.104 O. A. M. D. G.105

104 Nem kevésbé fontos a nagy férfiak jelenléte, mint a rájuk való emlékezés.

105 Omnia ad maiorem Dei gloria. Jelentése: Mindent Isten nagyobb dicsőségére.

105