Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Dr. István Vilmos (1901 - 1910)

már voltam Rómában egyszer két hétig.) Őszentsége felszólítására azt feleltem:- Szentséges atyám, én szívesen megmutatok a püspök úrnak mindent, de ő nemigen akar szót fogadni.

A pápa jóízűen nevetett, s azt mondja latinul a püspök úrnak:- Hallja, püspök úr, mit mond a titkárja, hogy nem akar neki szót fogadni, ha valamit meg akar mutatni Rómában.

A püspök szintén nevetni kezdett és mosolyogva ígérte meg, hogy szót fogad, és sok szépet meg fogunk még nézni Rómában, s így őszentségének fogadunk szót mind a ketten. A legkedvesebb benyomásokkal távoztunk a kihallgatásról. Egy szenttől búcsúztunk el.

A bérmakörutak programját és a káplán diszpozíciókat mindig ő maga írta le, s csak kiadta, hogy azokat írjuk le. Egyik évben, amint átfutottam a bérmakörút programját, láttam, hogy az rendkívüli nagy terhet ró a püspökre magára.- Méltóságos uram, legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a program rettenetes terhet ró méltóságodra. Ezt nem fogja bírni.- Persze - mondotta szokás szerint -, persze maga nem bírná.- De méltóságod még kevésbé.- Mindegy - felelte. - Csak írassa le! Én fejemet csóválva mentem ki.

— 103