Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)
Irodalom - Rövidítések
júl. 12-én. Káplán volt Salomvárott (1891. aug.—1898. nov.), adm. Nagylengyelben (1898. nov.—1901. júl.), correctio céljából a ferencesek malackai zárdájában (1901. aug.—1902. márc.), káplán Vasszentmihályon (1902. ápr.—1903. jan.), 1904-ben elhagyta az egyházi szolgálatot, amiért ab ordine et officio felfüggesztetett és az egyházmegye szolgálatából kizáratott (köri. 1904. n. 4124). Szentgotthárdon húnyt el 1930. dec. 3-án mint állampénztári tanácsos. 182. Czuppon György dr. Sz. Alsószoporon (Sopron vm.) 1755. ápr. 23-án Cz. Mihály és Kardáts Magdolna nemes szülőktől. Anyját korán elveszítette, mélyen vallásos atyja nevelte; mint végrendeletében elmondja, atyja gyakran felkeltette éjjelenkint, hogy vele együtt imádkozzék. Rétor korában (gimn. V. o.) elveszítette atyját is. A gimnáziumot Sopronban végezte s ott Eölbei János szüleinél lakott. A teológiát Győrött tanulta kitűnő sikerrel. Szily 1778. szept. 13-án Felsőlendván szentelte pappá vizitációs útján. Egy ideig Batthyány János gróf nevelője volt Nagycsákányban, majd a pozsonyi ált. szeminárium prefektusi tisztjét viselte az 1786—88. években. Sűrűn levelezett Szily vei; levelezésük kortörténeti szempontból rendkívül érdekes: kitűnik belőle a pozsonyi szeminárium fegyelmi lazasága, a janzenizmus stb. térhódítása. Van Swietennek feltűnt Czuppon jeles tehetsége és szaktudása, biztatta, hogy katedra elnyerésére törekedjék. Szily azonban letanácsolta: ,,Ii, ad quos electio Professorum pertinet, suos habent clientes, aut proselytos, qui aut iisdem imbuti sunt principiis. . . . quos praeeligent, ut suam doctrinam certius ac firmius spargere . . . possint. Hujusmodi instrumentum ut Dominatio Vestra esse optet, mihi nullatenus persuadeo, ac una maxime quam possum dissuadeo.“ (P. L, k. i. 1786. okt. 27.) 1788 áprilisában Egyházashetye plébánosa, majd javadalmának megtartásával 1790-től 1802-ig a szemináriumban a szentírástudomány és a keleti nyelvek nagytudású professzora lett. 1802-től 1808-ig igazgatója volt a bölcseleti líceumnak, melyben 1796-tól 1804-ig hittant is tanított. 1804-ben szombathelyi kanonokká neveztetett ki. 1808-ban a líceum tanárainak, főleg Kresznericsnek civódásai miatt elkedvetlenedve lemondott a líceum igazgatásáról. Tudományos munkásságát mint 66
