Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

tagja; zsinati vizsgáló; 1930. jan. 8. a sz. Imre-jubileum egyházmegyei bizottságának tagja.

Közepesen beszél németül és olaszul is. — Sz. E. T. II. 1. névmutató.

152. Cséby Gyula.

Sz. Kemeneshőgyészen 1858. ápr. 22-én Cs. Lajos birtokos és Szobolics Katalin szülőktől. Félsz. 1882. július 11-én, Zalka János győri püspök által. Káplán volt Letenyén (1882. aug.—1883. aug.), Köveskúton (1883. szept.—1884. ápr.), 1884 áprilisában betegsége miatt ideiglenes szolgálatképtelenség címén nyugdíjkedvezményben részesíttetett (köri. 1884. V.). 1885-ben egészségi állapota annyira javult, bogy Sárvárra küldetett káplánnak (köri. 1885. V.), nem sokáig szolgálhatott itt, még u. a. évben ismét fel kellett venni az egyházmegye nyugdíjasai közé. Meghalt 1886. nov. 10-én Kemeneshőgy észen.

153. Cseh Károly.

Sz. Győrött 1754 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Félsz. 1778-ban. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1778—- 1782), pléb. Kercán (1782—89), Salomvárott 1789-től 1809. dec. 12-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. —< P. C. 1809. n. 708. — Salomvárott szentmisére alapítványt tett.

154. Csempész János.

Sz. Vasvárott 1880. okt. 14-én Cs. János molnár és Csonka Róza szülőktől. A teológiát a budapesti egyetemen hallgatta. Félsz. 1905. jún. 27-én. Segédgondnok volt a Kelcz- Adéll'fy árvaházban (1905—6), hittanár a felsőlövői ág. ev. tanintézeteknél (1906—11), káplán Szombathelyen (1911. szept.—1912. aug.), az akkor napilappá fejlesztett „Szomhalhelyi Újság“ és „Szombathelyi Kis Újság“ főszerkesztője, karkáplán és a székesegyház sekrestyeigazgatója (1912—14), a Kelcz-Adélffy árvaház segédgondnoka (1914—15), adni. Szarvaskenden (1915—16), pléb. u. o. (1916—23), pléb. Jákon (1923). 1923-ban elhagyta az egyházi szolgálatot, ab ordine et officio felfüggesztetett (köri. 1923. VI. 2757.). Tragikus módon hunyt el. Az egyházmegye szép tehetségű, meleg szívű fiát gyászolja benne.

Közepesen beszélt németül is. — Sz. E. T. II. 155, 349. 1.

58