Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

A kispapkori feljegyzések szept. 8-ra, a későbbi nyomtatványok június 5-re teszik a születés napját. Bőle a teológiát Budán és Pozsonyban hallgatta. Félsz. 1786. nov. 1-én. Felszentelése után az újmisések korrepetitora lett az ú. n. papi otthonban, majd szem.-i aligazgatóvá és karkáplánná nevezte ki Szily. 1790-ben a dogmatika tanára lett, 1793-ban tanszékének megtartásával Kemeneshőgyész plébánosa. Híveinek ellenkezése miatt azonban lemondott plébániájáról. 1 796-ban Szombathely plébánosa, 1810-ben kanonok, 1820- ban ált. püspöki helynök, 1822-ben káptalani helynök, 1824- ben szombathelyi püspök lett. Elhúnyt 1843. jún. 4-én.

Somogy püspök 1810-ben, mikor kanonokságra ajánlja, így jellemzi: „Suavis cum omnibus agendi ratio prudentiae naturali conjuncta ad res quasvis grandes idoneum reddit.“ — Sz. E. T. 1. névmutató!

129. Bőle Ferenc.

Sz. Szarvaskenden 1748. dec. 14-én B. István és Cser Anna szülőktől. B. András püspök féltestvére. A teológiát a győri szemináriumban tanulta. Félsz. 1773-ban. Felszentelése után 4 hónapot a szemináriumban töltött, majd káplán volt 1 évig Mosonszentjánoson, 5 hónapig Iváncon. 1775-ben az őrihodosi plébániára került mint adminisztrátor, 1777-ben elnyerte a kercai plébániát. 1783-ban lemondott plébániájáról és a kemenesszentmártoni plébániát nyerte el (1784. jan.—1788. ápr. 19.), 1789-ben gércei helyi káplán lett, 4 évet töltött ott (1789. aug.—1793. ápr.). Ekkor nyugalomba ment. Szombathelyen halt meg 1807. dec. 12-én, a dominikánusok kriptájában temették el.

Az információk jeles tehetségű és képzettségű, buzgó papnak mondják. Betegeskedése miatt azonban mindjobban visszavonult, magába zárkózott s plébánosi kötelességeit is kevésbbé tudta teljesíteni. Inf. 1786: „Est bonorum morum et vita sobria. Officio suo parochiali diligenter satisfacit, nec unus ob ejus segnitiem sine Sacramentis e vita decessit.“ — P. C. 1783. ápr. 4, aug. 22; 1788. ápr. 20; 1798 p. 281; 1807. n. 1054. — Németül is beszélt.

130. Borson (Börsöny) Pál.

Sz. Répceszemerén (Sopron vm.) 1762. jún. 17-én Borson Ferenc és Nagy Julianna szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Félsz. 1786. okt. 29-én. F'élévet a papi otthonban töltött, majd káplán volt Hosszúperesztegen (1787. ápr.—1789. júl.), a zalaerdődi helyi káplánság első vezetője (1789. júl. 22.—1797), pléb. Pinkamindszenten 1797-től 1812. márc. 27-én beköv. haláláig.

51