Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

ban végezte. Félsz. 1746-ban. Káplán volt Saárban (Sárvárott) 1746-tól 1748-ig, pléb. Kemenesmihályfán 1748-tól

1783. június 12-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Kemenesmihályfa, 1758. (Batthyányi.) III. 1008.; 1775. p. 366; 1781. ápr. 18. — P. C. 1777. p. 41, 46, 88; 1783, p. 179.

Sz. Egyházasszecsődön 1824. jan. 16-án M. János tanító és nemes Tőltősy Rozália szülőktől. Félsz. 1848. dec. 7-én. Nevelő volt Nagy csákány ban Batthyány Zsigmond gróf családjánál (1848 -—49), káplán Vasszentmihályon (1849. dec.—1854. okt.), Kemenesmihályfán (1854. nov.—1856. okt.), Körmenden (1856. okt.— —1860. nov.), Szombathelyen (1860. dec.—1863. máj.), Sárvárott (1863. máj.—1865. nov.), pléb. Csényén 1865. nov.-től 1901. nov. 7-én beköv. haláláig. • — 1898-ban tb. szenlszéki ülnökké neveztetett ki.

„Jótékonyságáról messze földön híres volt. Koldusok, különösen vándorlók serege lepte el Csényét. Adott mindegyiknek. Alsóruháit (ing, nadrág stb.) az ablakon át adta ki a vándorlóknak. Sokszor a legszükségesebbeknek is hijjával maradt. Egy alkalommal egy pár csizmát adott ki a vándorlónak. Másnap reggel csizmáit kéri a háznépétől. Nagysokára zsörtölődve behoznak neki két egy lábra valót: „Nem találjuk a párját egyiknek sem.. . hova tette a plébános úr? ...“ kérdik, „Óh szegény, szegény — hajtogatja az öreg —■ hogyan húzza az fel a két egy lábra való csizmát.“ ... Egy alkalommal a réten sétált. Két vándor kért tőle alamizsnát. Egy frtot adott egyiknek, hogy osszák meg. Alig mentek egy kőhajításnyira, utánuk kiabált, visszahívta őket és egy frtot adott a másiknak is, hátha összevesznek s az is az ő hibája lesz. — Iskolát építettek. Szegényre, gazdagra egyaránt 5 frt volt kivetve. Molnár Pali bácsi az összes szegények helyett, akik előtte panaszkodtak, megfizette az 5 frtot. —■ Keresztlevél stb. kiállításáért nem kért semmit. Vidékieknek még a bélyeg árát is megfizette, hozzá jövőknek meg az ebéd járt ki, mert „elfáradt szegény.“ Háza nyitva volt mindenki előtt. Volt is vendége bőven. —< Híres volt gyermekszeretetéről is. Napi sétáin 4 gyermek vitte a botját, a többi követte. A séta végén kijárt nekik az ajándék. Szívesen eljátszott a gyermekekkel még 75 éves korában is. Udvarán külön gyümölcsfa volt a gyermekek számára. Sütéskor külön sütöttek kenyeret nekik. Csak akkor morgolódott, ha nem volt kenyér, lekvár

879. Molnár Pál.

279