Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

"Markovits Ferenc 1. Magyar Ferenc.

812. Markovits Károly.

Sz. Nagytapolcsányban 1855. január 16-án. Félsz. 1878. június 25-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1878—79), Cserföldön (1879—81), Muraszombaton (1881—82), Belatincon (1882—84), Muraszombaton (1884—86), Szenteleken (1886—89), Rohoncon (1889—90), pléb. Bándolban 1890- től 1905. nov. 3-án beköv. haláláig.

Tótul, horvátul és németül is beszélt. Bándolban 340 K-s misealapítványt tett.

813. Markovits Lukács.

Sz. Berkifalun 1812. okt. 18-án M. Imre és Peszeszér Éva szülőktől. A seckaui egyházmegye számára szenteltetett pappá 1841. aug. 1-én. A seckaui egyházmegyében utoljára Miesenbachban szolgált mint káplán. 1850. ápr. 20-án vétetett át egyházmegyénkbe. Rohoncon volt káplán 1854. jan.-ig, amikor a győri egyházmegyébe nyert felvételt. Üj egyházmegyéjében Peresznyének lett adminisztrátora, majd 1855- ben plébánosa. Mint ilyen húnyt el 1867. aug. 9-én.

Németül és horvátul is beszélt. — P. L. k. i. 1850. n. 289, 540, 541; 1854. n. 84. — „Szóbeli hagyomány szerint buzgó, csendes, békeszerető lelkipásztor volt, híveinek hű pásztora.‘‘ (Geiszbühl M. leveléből.)

814. Markovits Mátyás.

Sz. Berkifalun 1805. szept. 12-én M. Imre és Peszeszér Éva szülőktől. Félsz. 1831. szept. 14-én. Káplán volt Lékán (1831—32), Pinkafőn (1832. május—1839), pléb. Szentkúton 1839-től 1850. január 26-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. — Vis. Can. Pinkafő, 1832. jún. 18.

815. Marksz Mátyás.

Sz. Németújvárott 1801. jan. 3-án Marx (sic!) Mihály és Katalin szülőktől. Kisszeminarista volt. Teológiai tanulmányait a pesti egyetemen végezte mint a közp. papnevelde növendéke. Félsz. 1825. dec. 26-án. Káplán volt Némethidegkúton (1825—26), püspöki szertartó (1827—30), püspöki és szentszéki jegyző (1830—38), pléb. Vasszentmihályon 1838. febr. 11-től 1874. jan. 1-ig. Ekkor nyugalomba ment, Rába-258