Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)
Irodalom - Rövidítések
709. Kresznerics Ferenc. Sz. Iváncon 1766. febr. 25-én K. Ádám és nemes Lóránth Krisztina szülőktől. Atyja a község tanítója és jegyzője volt. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Félsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Nádasdon (1791. jan.—márc.), Salomvárott (1791. ápr.—júl.), udv. káplán a gyöngyösapátii kastélyban (1791. júl.—szept.), káplán Iváncon (1791. okt.— 1792. jún.), Zalaegerszegen (1792. jún.—1793. okt.). 1793 októberében Szily ajánlására az akkor felállított líceumba a mathematica, hydrotechnica és architectura tanárává nevezte ki Reutter apát. Kresznerics okt. 14-én klasszikus szépségű levélben köszönte meg ezt Szilynek (P. L. II. sz. 72. f.). A köv. évben megszerezte a filozófiai doktorátust. A líceumnak országosan ismert, nagytekintélyű tanára volt 1812 tavaszáig, amikor katedráját az alsósági plébániával cserélte fel. 1827-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki, 1831. febr. 15-én a M. T. Akadémia tb. tagjává választotta, ő volt az egyetlen, akit az alsó papságból e magas méltóságra választottak. 1832. jan. 18-án Alsóságon húnvt el. Kresznerics kiváló matematikus, régész és nyelvész volt. Anyanyelvén és a latinom kívül beszélt németül, franciául és görögül. Egyházmegyénknek egyik legtehetségesebb papja volt. Zsenialitása azonban túlontúl érzékeny idegzettel párosult. A legkisebb kritikát is személyes támadásnak tekintette és rosszindulatból származtatta, viszont ő maga könnyedén osztogatta a súlyos sebeket, összekülönbözött a líceum igazgatóival: a derék Czupponnal, Horváth Ferenccel, csakúgy mint főigazgatóival: Rauschsal és a kiváló Paintnerrel. Szily és Zarka harcában utóbbinak pártjára állott. Végre a helytartótanács megsokalta az állandó eivódást és 1811. ápr. 16-án 7202. sz. leiratával felszólította Somogy püspököt, hogy teremtsen rendet a líceumban. Ennek következménye volt, hogy K. plébániára ment s minden valószínűség szerint a K. összeférhetetlen természetétől való félelem volt az oka annak, hogy sem Somogy, sem Bőle nem hozták be kanonoknak, jóllehet, nagy tudománya és kifogástalan papi élete miatt nagyrabecsülték. Somogy 1811. febr. 15-én 13 folyamodó közt utolsó helyem terjesztette fel kanonokságra s ezeket írta róla: ,/Praeter navatam in tradendis praelectionibus operam etiam instrumentorum ad Lycei usus procuratione, complurium adolescentium nobiliorum educatione, edito ad rem literariam promovendam opusculo, susceptisque ad id proprio sumptu itineribus, merita sibi comparavit. Gravis est et sedulus.“ Kéziratainak két kötete („Irományok“ és „Acta scholastica“) az Egyetemi Könyvtárban van, Levelezéseinek 3 kötete, melyeket a Sz. István Társulatban Márki S. ismertetett, úgy látszik, elkallódott. Könyvtárát, amely 1060 kötet nyomtatványt, ezek sorában 200-nál több incunabulumot és 76 kéziratot foglalt magában és 1700 ritka darabból álló pénzgyüjtemémyét 4000 írtért Teleky József gróf 227
