Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)
Irodalom - Rövidítések
626. Kóbor István. Sz. Terestyénjákfán (Felsőpatyi pl.) 1887. dec. 20-án K. János földműves és Vinkovics Ágnes szülőktől. Félsz. 1912. júl. 9-én. Káplán volt Kemenesmihályfán (1912. júl. 24.— dec. 24.), e közben betegszabadságon volt lkában, majd káplán volt Répceszentgyörgyön (1912. dec. 25.—1913. nov. 23.), Táplánfán (1913. nov. 23.—1914. szept. 1.), Kőszegszerdahelyen (1914. szept. 1.—1915. aug. 27.), Felsőszilvágyon (1915. aug. 27.—1917. okt. 10.), Felsőpatyon (1917. okt. 10.—1918. jún. 12.), Kemenesmihályfán (1918. jún. 12. —1921. aug. 10.), Jánosházán (1921. aug. 10.—1922. aug. 31.), hittanár Szombathelyen a leánylíceumban és a női felső kér. iskolában (1922. szept. 1.—1926. január 12.), pléh. Kerkaszentmiklóson 1926. jan. 12. óta. 1921. jún. 14-én a kemenesszentmártoni templom felállításához 1000 K-t adott. 500 öl földet a rajta levő cselédházzal a kerkaszentmiklósi plébániának hagyományozott misealapítványként, mint cselédházat. Püsp. jóváhagyva 1933. márc. 27. Irodalmi munkássága: 1928 előtt cikkek a Máriakertben, Jézus Szíve Hírnökében, Rózsafüzér Királynéjában. 1928 után gazdasági, politikai cikkek a Zalamegyei Újságban, a Dunántúli Hírlapban s az öszszetartásban. — Sz. E. T. II. 357. 1. 627. Kóczán Boldizsár. Sz. Hegykőn (Sopron vm.) 1901. január 5-én K. János és Kóczán Gizella földműves szülőktől. Teol. tanulmányait az innsbrucki és budapesti egyetemen végezte. Félsz. 1925. jún. 21-én. Káplán volt Szepetneken (1925. aug. 6.—1926. szept. 1.), az Északamerikai Egyesült Államokban Lorain Ohioban . (1926. szept. 1.—1927. febr. 1.), majd Cleveland Ohioban (1927. febr. 1.—1930. szept. 1.) a magyar katolikusok lelkipásztora. 1930. szept. 1. óta Gyöngyösszőllős kurátora. Németül és angolul is beszél. 628. Koczeth Márk. Sz. Tüskeszeren 1809. február 15-én Koczet (sic!) István és Czigány Katalin szülőktől. Félsz. 1832. aug. 27-én. Káplán volt Muraszombaton (1832—33), Belatincon (1833— 36), pléb. Bántornyán 1836-tól 1879-ig. 1879-ben nyugalomba ment, Belatincon élt 1887. június 22-én beköv. haláláig. 1860-tól nyugalomba vonulásáig viselte a kér. esperesi tisztet. Vend nyelven is beszélt. 200