Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története III. 1777-1935. Történelmi névtár (Szombathely, 1935)

Irodalom - Rövidítések

(1859), adm. Rábagyarmaton (1859), Nován (1860), Püspöktamásiban (1861—62), Egyházashollóson (1862—67), adm. Nagylengyelen (1867), pléb. Gersén 1867-től 1897-ig; akkor nyugalomba ment; Körmenden élt ezután 1906. máre. 17-én beköv. haláláig.

Gersén 25 K-s alapítványt tett hittankönyvekre szegénysorsú gyermekek javára; keresztalapítványra 100 K-t, misealapítványra 268 K-t hagyott. Szombathelyen 266 K-s alapítványt tett a szentmártoni iskolásgyermekek segítésére.

8. Alasz István.

Sz. Szakonyban (Sopron vm.) 1779. márc. 3-án Olasz István és Daies Mária szülőktől. Félsz. 1803. márc. 5-én. Káplán volt Kámban, Pecölben és Rábagyarmaton (1803—5), pléb. Gersén (1805—12), a felsősurányi Schilson-f. alapítvány lelkésze (1812—29), adm. Kemenesmihályfán (1830—

1836), pléb. u. o. 1836-tól 1840. ápr. 25-én beköv. haláláig.

Szenvedélyes természete többször bajba sodorta. —• Németül is beszélt. — Vis. Can. Köveskút, 1815. jún. 17; Kemenesmihályfa, 1837. május 23.

9. Alaxay József.

Sz. Verpeléten (Heves vm.) 1757. márc. 19-én nemes szülőktől. A teológiát Győrött, Rudán és Pozsonyban hallgatta. Félsz. 1783. szept. 20-án. Káplán volt Szepetneken (1785. nov.—1788. aug.), pléb. Milejben 1788. szept.-tői

1794. aug. 11-ig, amikor plébániájáról lemondott és suspendáltatott. Egy ideig Péchy Pál assessornál Gyöngyösapátiban volt nevelő, majd a győri egyházmegyébe nyert felvételt. A győri sematizmusok tanúsága szerint 1799—1801. években püspöki szertartó volt Győrött, 1803—1805. években pléb. Gyomorén, 1806-ban beosztás nélkül élt Győrött, 1808- ban már nem szerepel a névtárban. — 1806 körül Rómában élt mint Severoli nuncius öccsének német nyelvmestere s ebben az időben a kalocsai érsekkel pereskedett.

Gőgös, nagyravágyó ember volt. Már kispap korában (1784) feljelentette a budai szeminárium elöljáróit II. Józsefnél, hogy nem alkalmazkodnak a fejedelem előírásaihoz. Minden valószínűség szerint ő denunciálta Szilyt I. Ferencnél (Sz. E. T. I. 102. 1.). 1790-bcn magyar fordításban kiadta Malvin de Montazet lyoni érseknek „Pásztori oktatás“ c. művét. Montazet-ről Brunner Ernőd (A francia felvilágosodás és a magyar kát. hitvédelem. Phalma, 1930. 42. 1.) így ír: „M. gallikán szellemű volt és a janzenisták pártján állt.“ — Alaxay római tartózkodásáról v. ö. Archiv. Segr. Vaticano. Nunz. di Vienna, 216 A p. 236 b.

13