Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

vezi. „Óvakodjék az egyházi rend akár önmagával, akár fő­pásztoraival meghasonlani. E meghasonlás a közelgő halál előkövete lenne. Ha vannak bajaitok és nehézségeitek; ha vannak és fájnak sebeitek, sorsosim! vigyétek be a zsinatba. Ott keressetek könnyebbülést, ott gyógyírt. De idegen iste­nekhez ne folyamodjatok; az, mit ott nyernétek, nem érne, soha nem érne föl a veszteséggel, melyet az egésznek és tima­­gatoknak okoznátok . . .“ S midőn a hazát fenyegető vészeket látja, a nehéz aggo­dalom éles sikoltása tör ki belőle: „Hazánkat vész fenyegeti! A rosszakarat dühöngő fúriája azon életkérdést lökte élőnkbe: legyen-e Magyarország?... Ki kívánna tovább élni, ha Iste­nünk szent oltára, ha ősi tűzhelyünk szétdúlatnék; ha a föld, melyen atyáink vére folyt, melynek barázdáiban őseink ham­vából kél ki a kalász; melynek ölében szüléink, véreink nyu­­gosznak, nem lenne magyar föld többé! . . . Közanyánkat ve­szély fenyegeti! Egyesüljünk védelmére! Hadd lássa a nem­zet, hogy hű fiai vagyunk . . . Mutassuk meg, hogy a kát. papság híve Istenének és egyházának, de híve hazájának is . . /) 1848-ban Béesbe is meghívták, hogy a kapucinusok templomában Szent István napján magyar szónoklatot tart­son. Szabó Imre nem igen tartotta tanácsosnak akkor Bécs­­ben Szent István országáról szólani, de betegeskedése által is gátoltatva visszautasította az egyébként megtisztelő meghí­vást. 5. HAJÓTÖRÉS UTÁN. Szomorú fordulat állott be 1849-ben. Pesten és Magyar­­országon Haynau uralkodott. Hadi törvényszék ítélt a ma­gyar hazafiak fölött. Előtte állott Szabó Imre is az Új-épület­ben. Sorjában idézték meg a Pesten lakó kát. papokat, első­sorban az egyetem teológiai tanárait, hogy némely alacsony - lelkűek által a Szabó Imre ellen besúgott vádakat megerősít­sék. De senki sem akadt, aki a vésztörvényszéknek kezére járt volna. Amit Szilasy János szombathelyi pap, teol. tanár az egyetemen a törvényszék bírái előtt nagy tűzzel bizonyí­tott, hogy „ha nyakát vágják is le — pedig ilyesmi akkor *) *) Szózat a magyarhoni papsághoz. Rel. és Név. 1848. I. 353. 1. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom