Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
Az első ilyen fajta zsebkönyv 1843-ban a nemcsak tudománykedvelő, de az irodalomért mindenkor áldozni is tudó Beke Kristóf veszprémmegyei papnak, akkor a tanítóképző tanárának költségén jelent meg ilyen címmel: „őrangyal. Vallási almanach honunk gyöngéd hölgyeinek szentelve.“ Ezt a zsebkönyvét Szabó Imre nemcsak szerkesztette, hanem részben szövegét is írta. A második évfolyam szintén Szabó szerkesztése alatt 1844-ben Emieh Gusztáv kiadásában jelent meg Pesten. A többi évfolyamot 1848-ig Sulyánszky Antal szerkesztette, aki már akkor megjelent „Halászataival“ és „Vallási és hazafiúi költeményei“-vel jó nevet vívott ki magának. „Ismert név, ajánlásomra nem szorul, — mondja Szabó Imre a ,Nyilatkozatban4, melyben Sujánszkyra ruházza a szerkesztést. — ö bizonyára tágabb összeköttetése, központi helyzeténél fogva a müveit olvasóközönség igényeit könnyebben kielégítendi, mint én, kinek körülményei e tekintetben nem oly kedvezőek.“ Előkelőbb tér nyílott Veszprémben szónoki tehetségének kifejtésére is. A népszónok bebizonyította, hogy egyszerű, népies nyelven tartott templomi előadásaival a városi közönséget is meg tudja hódítani. Ünnepélyesebb alkalmakkor a székesegyházban rendesen ő szónokolt. Annyira kedvence volt a közönségnek, hogy szentbeszédei alatt a templom mindig zsúfolásig megtelt. 1839-ben, Urunk mennybemenetele napján szintén a székesegyházban mondott szentbeszéde olyan lelkesedést keltett, hogy azt Kiilley János nagyprépost költségén külön kinyomatta. Szemináriumi aligazgató korában két ízben volt alkalma vidéken, nagyszámú, igen díszes közönség előtt szólani. 1844- ben Nágocson, ahol akkor a jeles Reperger Pál volt plébános,, gyászbeszédet tartott szekcsői Bésán Franciska úrhölgy, ugyanannak a Zichy József grófnak özvegye fölött, akiről 1838-ban tartott emlékbeszéde már figyelmet keltett. Még ebben az évben Deák Antal, Deák Ferenc bátyja fölött, aki Zalamegyének híres alispánja s három ízben országgyűlési követe volt, a gyászbeszédet ő mondotta Zalaegerszegen, noha a család rokona, Deák József veszprémi egyházmegyei pap akkor még életben volt. A megye úgy akarta a jeles szónokot kitüntetni, hogy táblabírájává választotta. özvegy édesanyjáért való gyöngéd gondoskodása bírta 86
