Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

Egyike volt a legmunkásabb elnököknek. Társait a ma­gyar egyházirodalom művelésére intette, buzdította, sőt ma­gának a gyakorlóiskolának felszólítására mintegy tizenkét rendes heti gyűlésben „grammatikai előadásokat“ tartott. Előadásai ilyen sorrendben következtek: ,,a betűkről, a szó­tagok elválasztásáról, a névmutató helyes használatáról, az ejtegetésről, az ejtegetésben előforduló eltérésekről, névmá­sokról, igékről.“ Ezen kívül folytatta előadásait Szent Ágos­tonnak általa fordított „Isten városá“-ról. Königmayer Károllyal, a későbbi szombathelyi kanonok­kal együtt a Mátray Gábor által szerkesztett „Regélő és Hon­­művészibe is szolgáltatott dolgozatokat. Abban az időben és talán azóta is a gyakorlóiskola kiad­ványainak egy-egy példányával a magyar tudós társaságnak is szokott kedveskedni. Ilyen alkalommal Szabó Imre az is­kola megbízásából megfordult Széchenyi Istvánnál, Schedel (Toldy) Ferencnél, Vörösmarty Mihálynál, Bajza Józsefnél, Döbrentey Gábornál, Fáy Andrásnál, Ocskay Antal nagyvá­radi kanonok- és bácsi püspöknél, akkor helytartósági taná­csosnál, Szaniszló Ferencnél stb. Akkor és talán csakis akkor a magyar tudós társaság a központi növendékpapság irodalmi működéséről szívesen vett hivatalosan is tudomást. Ennek bizonyítására álljon itt Toldy Ferencnek szép levele: „A magyar tudós társaság titoknokától. Tisztelendő Sza­bó Imre Urnák, veszprémi megyebeli név. papnak, a hittu­domány negyedévi hallgatójának, a magyar iskola ez évi el­nökének. Hivatalosan. Pesten. Magyar Tudós Társaság. Pes­ten, január 12. 1836. Tisztelendő Ur! A tegnapi ülésben volt szerencsém a pesti növendékpapság m. iskolájának tudomá­nyos munkálkodásai becses gyümölcseit az akadémiának be­mutatnom; s ez kedves kötelességemmé tette azokat Önnek s megbízóinak megköszönni; egyszersmind pedig abbeli örö­mét kijelenteni, hogy országunk első statusa a Tiszt. Urak­ban egykor oly lelkes, buzgó, hivatásukat egész terjedésében felfogó polgárokkal fog gyarapodni. Vajha az a lélek, mely Önöket egyesítette, soha sem hagyná el azt a házat, mely­nek a Tiszt. Urak hazaíiui szépérzése és szerény munkássága dicsőségére szolgál; vajha példájok lelkesítené honunk egyéb egyházi nevendékeit is, hogy ily testületekbe összeállván, ők 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom