Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
Egyike volt a legmunkásabb elnököknek. Társait a magyar egyházirodalom művelésére intette, buzdította, sőt magának a gyakorlóiskolának felszólítására mintegy tizenkét rendes heti gyűlésben „grammatikai előadásokat“ tartott. Előadásai ilyen sorrendben következtek: ,,a betűkről, a szótagok elválasztásáról, a névmutató helyes használatáról, az ejtegetésről, az ejtegetésben előforduló eltérésekről, névmásokról, igékről.“ Ezen kívül folytatta előadásait Szent Ágostonnak általa fordított „Isten városá“-ról. Königmayer Károllyal, a későbbi szombathelyi kanonokkal együtt a Mátray Gábor által szerkesztett „Regélő és Honművészibe is szolgáltatott dolgozatokat. Abban az időben és talán azóta is a gyakorlóiskola kiadványainak egy-egy példányával a magyar tudós társaságnak is szokott kedveskedni. Ilyen alkalommal Szabó Imre az iskola megbízásából megfordult Széchenyi Istvánnál, Schedel (Toldy) Ferencnél, Vörösmarty Mihálynál, Bajza Józsefnél, Döbrentey Gábornál, Fáy Andrásnál, Ocskay Antal nagyváradi kanonok- és bácsi püspöknél, akkor helytartósági tanácsosnál, Szaniszló Ferencnél stb. Akkor és talán csakis akkor a magyar tudós társaság a központi növendékpapság irodalmi működéséről szívesen vett hivatalosan is tudomást. Ennek bizonyítására álljon itt Toldy Ferencnek szép levele: „A magyar tudós társaság titoknokától. Tisztelendő Szabó Imre Urnák, veszprémi megyebeli név. papnak, a hittudomány negyedévi hallgatójának, a magyar iskola ez évi elnökének. Hivatalosan. Pesten. Magyar Tudós Társaság. Pesten, január 12. 1836. Tisztelendő Ur! A tegnapi ülésben volt szerencsém a pesti növendékpapság m. iskolájának tudományos munkálkodásai becses gyümölcseit az akadémiának bemutatnom; s ez kedves kötelességemmé tette azokat Önnek s megbízóinak megköszönni; egyszersmind pedig abbeli örömét kijelenteni, hogy országunk első statusa a Tiszt. Urakban egykor oly lelkes, buzgó, hivatásukat egész terjedésében felfogó polgárokkal fog gyarapodni. Vajha az a lélek, mely Önöket egyesítette, soha sem hagyná el azt a házat, melynek a Tiszt. Urak hazaíiui szépérzése és szerény munkássága dicsőségére szolgál; vajha példájok lelkesítené honunk egyéb egyházi nevendékeit is, hogy ily testületekbe összeállván, ők 82
