Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
gimnáziumba, mégis már az első osztályban Cseri Vid tanársága alatt a jelesek sorában hatodik, a II. osztályban Zöck Fridolin alatt ötödik, a III.-ban Kovács Romváld alatt harmadik és a IV-ik osztályban (1826/27-ben) Bélák Cyprián alatt második jeles volt. Ugyanaz a jótékony lélek, ki neki Pápán a tanulást lehetővé tette, gondoskodott arról is, hogy iskoláit Győrött folytathassa. Tizenhárom éves volt, mikor Győrött szintén a szentbenedekrendiek vezetése és akkor Vekerle Gottfrid, utóbb dömölki apát igazgatása alatt álló főgimnázium ötödik osztályába felvették. Gondviselésszerű volt a tehetséges és törekvő ifjúra, hogy a „rhetoricá“-ban a nemzet ébredésének korszakában olyan tanár keze alá került, kinek már akkor ünnepelt neve volt a hazában, mert a már megjelent „Augsburgi ütközet“ mindenkorra megalapította hírét. Az akkor huszonhat éves Czuczor Gergely, kinek ugyanabban az iskolai évben ,,Aradi gyűlés“-e is megjelent, rendkívüli lelkesedést tudott az ifjúságban kelteni. Czuczor, noha a költészet képezte elemét, nagy szeretettel művelte a szónoklatot is. A szónoklati előadást gyakorlatilag igyekezett tanítványaiban fejleszteni, nemcsak mint a „rhetorica“ tanára, hanem utóbb is, mikor a szent Benedek-rend növendékei mellett a magyar irodalom és görög nyelv tanításával bízták meg. Szabó Imre szónoki tehetsége Czuczor Gergely vezetése alatt jelentékenyen fejlődött. Mikor az iskolai év végén a .............. .7 • ., < ‘ iskolába. Ütközben Békás és Mezőlak között híd volt. Reggel elmentek hazulról. Ami ennivalót vittek, a híd alatt elfogyasztották, aztán ebédre, mintha az iskolából jönnének, szépen hazamentek. Ez így tartott 3—4 napig. Történt azonban, hogy Imre édesatyja lement Mezőlakra, ahol megkérdezte tőle az öreg mester, hogy Imrének mi baja? (Az édesapának mint gazdatisztnek Mezőlak is kezelése alá tartozott.) A mester elmondta, hogy a fiú már három-négy nap óta nem jár iskolába. Erre persze elámult az apa, mert hiszen kedves Imre fia minden nap a rendes időben délelőtt is, délután is elment hazulról. Visszafelé az úton nem látván sehol a fiát, szemügy alá vette a hidat, mely alatt ott rejtőzött Imrus Karival. Mindkettőt szekerére vette és hazaszállította. Ebéd után Imrét Praiczékhoz vitte, hogy Karit is kikérdezze, de már az ajtóban jajgatást hallottak, mert Karit éppen koramizálta szigorú apja. Imre szeretett volna elillanni, de atyja kezénél fogva bevezette a szobába, ahol végig kellett néznie Kari megbüntetését. Ez alkalommal Imrét édesapja nem bántotta, büntetésül számítván be neki a kiállott félelmet. Ez a jelenet olyan hatással volt rá, hogy soha többé az iskolát nem kerülte, sőt, mint utóbb be is bizonyította, egyike lett a legpéldásabb, legszorgalmasabb tanulóknak. 73
