Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc

önmaga üdvösségének a munkálásáról megfeledkezik. A pokol borzalmait másoknak leírja, talán anélkül, hogy őt üdvös félelem fogná el. A magánynak, a visszavonulásnak az a célja, hogy önmagát javítsa, hogy mint Isten embere kerüljön ki abból, tisztán és megdicsőiilten.1) Azért minden papjának szigorú kötelességévé teszi, hogy évenkint három napon át lelkigyakorlatokat tartsanak, ha lehetséges, valamely szerzetházban, de mindenképen vissza kell vonulniok a világ zajától a magányba és saját lelkűk üdvével kell foglalkozniok. Ha áldozatot kíván is — úgymond, — de a lelki haszon pótol minden esetleges kellemetlenséget, anyagi veszteséget.2) Szily ,,Instructió“-ja a lelkigyakorlatokról szóló intelmeit a IV. fejezetbe olvasztja s évente nyolcnapos lelkigyakorlatot ír elő. Szenczy már csak három naposat kíván meg. A szellem sokat lazult Szily óta!

Üj fejezetek még azok, amelyek a plébánosnak és a káplánnak egymáshoz való viszonyát szabályozzák és amelyek a papi hagyatékra s a plébániaátvételre vonatkozó utasításokat tartalmazzák.3)

Nagyon is tisztában van a jó sajtó fontosságával, azért rendkívül örül a Szent István Társulat létezésének és hathatós támogatásban részesíti élete végéig. Erről tanúskodnak a Szent István Társulat igazgatóságához intézett levelei, erről körlevelei és az a tény, hogy végrendeletileg 500 forintot hagyományozott a társulatnak.

1854. május 4-én így ír Károlyi István grófhoz, a Szent István-Társulat igazgatójához: „Megköszönvén ez okból a reám ruházott védnöki tisztet, kötelességemet vélem avval teljesíteni, ha a társulatnak kifejezett kívánalmai szerint mind a néplapok nagyobb számbani megrendelése és újabb tagok gyűjtése, mind a társulat által kiadandó könyvek terjesztése *)

*) „Instructio“, 12. o.: „S. Exercitiis vacari oportet fine reparandorum defectuum ... non raro evenit ut animarum pastor viam salutis fidelibus demonstret quin ille pro se viam Domini paret; de morte loquatur, quin eandem ob instans iudicium pertimescat; peccatum fugiendum doceat, quin ipse illud odio prosequatur ... in hac s. solitudine antiquus homo moritur et novus Dei proximique amore repletus nascitur.“

s) U. o. 13. I.

3) U. o. 81. 1.: Caput XXI. De correlationibus Parochorum et Capellanorum; 86. o. Caput XXIV. De munere Ecclesiasticorum Commissariorum penes conscribendas, et exsequendas posthumas Ecclesiasticorum massas, item dividendos inter decedentes et succedentes Curatos beneficiorum proventus.

41