Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

Dr. Szalay Imre (1787—1848). A Katholikus Magyarország írja (526. 1.): Scitovszky János, Guzmics Izidor és Szalay Imre a széplelkek triásza. Az első kettő távol állott tőlünk, de Szalay Imre a miénk volt, írni kell róla.

Neki is Szombathely a szülőhazája. 1787. november 2-án született. Elemi és középiskoláit Szombathelyen járta, majd Somogy felvette kispapjai közé s a budapesti papnevelőbe küldötte egyetemi hittanhallgatónak. — 1809-ben szemináriumi prefektus s a líceumban több hónapon át a matematika és fizika tanára. 1810-ben Bőle András utóda a szeminárium dogmatikai tanszékén. 1810. október 26-án szenteli pappá Somogy püspök. Két év múltán elhagyja katedráját és Vámoscsaládon lesz plébános (1812. április 30). Teológiai

doktorátusát 1816. június 26-án szerzi meg Pesten. Plébániáját 1825. február 15-ig tartotta meg. Közben azonban az 1817/8. tanévben a szemináriumban az erkölcs- és lelkipásztorkodástant s a felsőbb pedagógiát is előadta. Ugyanezen évben Somogy püspök szentszéki ülnökké és zsinati vizsgálóvá nevezte, ki. Az 1809-ben elhunyt Nagy Gábor egyetemi tanár tanszékét betöltötték, de 1811-ben már újra megüresedett s így maradt egészen 1823-ig. Ekkor ismételten pályázatot hirdettek e katedrára s azt 1824. október 20-án Szalay Imre nyerte el. 1825. március 4-én kezdte meg előadásait a lelkipásztorkodástanból s egyúttal mint egyetemi hitszónok is szerepelt. Közel tíz évig viselte nagy hozzáértéssel a reábízott terhet, közben 1827—28-ban a hittani kar dékánja is volt. Tudományos munkásságát az Akadémia is értékelte s 1831- ben levelező, 1832-ben rendes, 1834-ben pedig tiszteletbeli tagjává választotta. 1834-ben a királyi kegy veszprémi kanonoksággal tüntette ki. Lemondott hát katedrájáról s Veszprémbe költözött.

A kitüntetés számára nem jelentette a pihenés megkezdését. Dolgozott továbbra is, sőt munkásságának nagyobb

390