Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc
tocolluma1): „Ma (június 29-én) ünnepünk volt, mert szeretve igen tisztelt tanárunk ma vezettetett be kanonoki székébe, közkívánatunk, hogy az Isten őt ezen új pályáján soká éltesse, hogy mindenkit átkarolni kész általános emberszeretetének jótékony fénysugárai mindenhová, mindenkire áradhassanak.“ Í850. őszén már a szeminárium élén találjuk. Mint rektor is kivívta magának a papnövendékek tiszteletét és szeretetét és a kispapok protocolluma szerint a negyedéveseknek külön zsoltármagyarázatokat is tartott.2) Megjelent a kispapok lelkigyakorlatain is.3) 4. SZOMBATHELYI PÜSPÖK. Tudományos működésének, a papnevelőintézet magasztos céljainak előmozdításán fáradozó buzgó tevékenységének és megnyerő egyéniségének híre eljutott a legfelsőbb helyig és újabb kitüntetést hozott neki. 1852. szeptember 4-én a királyi kegy szombathelyi püspökké nevezte ki és 1853. márc. 10-én Rómában praeconisáltatott.4) Ugyanezen év jún. 29-én Győrött püspökké szenteltetett. A szentelést Karner Antal, győri megyéspüspök, Leonhard Mihály, császári-királyi tábori püspök és Deáky Zsigmond caesaropolisi felszentelt püspök, győri kanonok, segédletével végezte.5) Püspöki székébe való beiktatása július 3-án ment végbe fényes ünnepségek keretében. A vidékről is szokatlanul sokan jöttek, nemcsak a papságból, hanem a hívek közül is. Reggel 1U8 órakor a szentszéki teremben gyülekezett össze a papság és a káptalani helynök, Laky Károly által kinevezett küldöttség hívta meg a püspököt. A királyi és a pápai kinevezések felolvasása után „teológiai eszmékben gazdag és a figyelmet lebilincselő beszédében először a megyei papság') Kispapok protocolluma 1836—1860-ig, 141. 1. 2) U. o. 143. 1. „1851. március 7-től kezdve vacsora után hallgatjuk Rector urunktól a Zsoltárok magyarázatát, hogy annak idején örömestebb elmondhassuk a föladatot (officium = papi zsolozsma).“ 3) U. o. 143. 1. 4) Püsp. lev. III. sz. 2. f. 5) U. o. és I. állv. 1853. évi 708. és 709. sz. kurr. iratok, amelyek az erre vonatkozó levelezést tartalmazzák. 3* 35
