Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Harmadik rész: Desics Ignác: A Vasvár-szombathelyi székeskáptalan története főbb vonásaiban
okiratokat (fassionales stb.) állított ki magánfeleknek előttük véghezvitt jogi cselekvényeiről. A káptalan a számára kiszabott egész területen végezte a bíráskodással kapcsolatos főleg birtokviszonyok szabályozását mindaddig, míg azt tőle a polgári hatóság a múlt század közepén át nem vette. A vasvári társaskáptalan a XII. század végén s a XIII. század elején már virágzó életet élt. Sok veszélyt hozott a káptalanra a XIII. század. A tatárjárás elől a kanonokoknak Ausztriába kellett menekülniük. A veszély elmúltával a királynak nagy segítségére volt a káptalan az ország újrarendezésének munkájában. A század végén a gyenge királyok alatt elhatalmasodott németújvári, borostyánkői és kőszegi grófok szemet vetettek a káptalan birtokaira. Kanizsai Iván 1289- ben elfoglalta s lángbaborította Vasvárt. Albrecht osztrák herceg, a későbbi német király, Kún László halála után, 1290- ben 34 vas- és sopronmegyei helységgel együtt Vasvárt is Ausztriához csatolta, de mikor III. Endre Bécs kapui előtt termett, igényeiről lemondott s Vasvár visszakerült hazánkhoz. Az Árpádházi királyi család kihalása után súlyos polgárháborúk borították lángba az országot s ezek nem kímélték a vasvári káptalant sem. A Róbert Károllyal szövetkezett német és osztrák hadak 1311-ben hatalmukba ejtették Vasvárt. A trencséni Mátéval tartó Nagy Henrik bán János nevű fia azonban hadaival szintén idetartott, elfoglalta a várost, ellenfeleit a templomba szorította s azt rájuk gyújtotta. A káptalani levéltár legnagyobb része, mérhetetlen érték, a lángok martaléka lett.1) Néhány évvel később a káptalan pecsétje vált használhatatlanná s ezért 1328-ban királyi parancsra újat kell készíttetnie s azzal régebbi kiadványait is újra pecsételi, hogy érvényüket ne vesszék.2) Nehéz megállapítani, hogy a káptalannak kezdetben hány tagja volt. A kiadványokban nevezet szerint a praepositus (prépost), cantor (éneklőkanonok), custos (őrkanonok) és dékán kanonokokról esik szó. Legvirágzóbb állapotban Zsigmond király korában volt, 302 9 Schönvisner i. m. 365. 1. 2) Győri tört. és rég. füzetek I. 209. (H. O. I. 158.) és Anjoukori okm. I. 356.