Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
A NÖVENDÉKEK. Hidasy nagy reformmunkája természetesen nem mindenkinek tetszett. Meg is szaporodott a kilépők száma. Minden esztendőben történt 3—4 kilépés. Volt esztendő, hogy nyolcán távoztak el szemináriumunkból (hárman közülük máshol próbálkoztak). A hivatalos consilium abeundi-kon kívül (1888. jan. 31-én négyen kaptak cons, abeundit) a magán eltanácsolások is röpködtek és sok eltávozásnak csendes kényszer áll a hátterében. Voltak önkéntes kilépések is. 1898. január 17-én kilép egy elsőéves, mert „maga részéről nem helyesli a papságot.“ Következő év nyarán a Gyöngyösbe fulladt szegény.1) Azoknak a növendékeknek, akiket még matura előtt besoroztak, a katonaság miatt kellett szomorú szívvel távozniok a papi pályáról. Az eltanácsolások különösen akkor folytak energikusan, mikor a kispap-létszám igen emelkedőben volt s a gyöngetehetségüek kiszorították volna 'a jobbakat. Pedig már elmúlt az ideje annak, hogy csak jeles vagy jól éretteket vettek volna fel a konkurzusokon. A létszám ingadozott. Mikor Hidasy Szombathelyre került, huszanhat növendéket talált a helyi szemináriumban. Következő évben 32 volt a növendékek száma s ez a szám egy ideig harminc körül ingadozott. 1888-ban volt a legmagasabb: ekkor 42 növendéke volt a szemináriumnak. Csak 1894-ben és 1897-ben apadt harminc alá, s a századfordulón, mikor 29 kispapja volt intézetünknek. Ezeken kívül egyesek egyetemen folytatták tanulmányaikat. Kezdetben az volt az uzus, hogy az egyházmegye növendékei közül évente 2 a budapesti, 2 a bécsi egyetemen tanult. 1886-ban küldött Hidasy először az innsbrucki egyetemre (Erőss József került ki ekkor, utána 1891-ben Boda János). Ettől fogva Bécsben általában egy kispapunk tanult. Intézetünknek Hidasy alatt is volt évenkint rendesen 1 vagy esetleg 2 premontrei növendéke, egészen 1896-ig2) Azonkívül sűrűn tettek itt magánvizsgálatot az egyes teológiai tárgyakból. Voltak, mint már említettük, az intézetnek egy időben fizetéses bentlakó növendékei is. Néha egyes föl nem vett, de 270 9 KP. 1898. jan. 17. 2) TP. 1896. szept. 24.
