Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

nagy volt a derű, ha a tréfa sikerült.1) A passiók előtt a kakaskukorékolást is sokat kellett gyakorolniok az újoncoknak, abban a reményben, hogy majd a templomban produkálhatják vele magukat.

A KORSZELLEM VÁLTOZÁSA.

Az elöljáróságnak a papi lelkidet felvirágozásáért folytatott munkájában valahogy némileg az események is segítségére siettek. Azelőtt kikezdetien volt a liberálizmus glóriolája s győztesen grasszálhatott papi lelkekben is. Most a katolikus gondolkodás szembefordult a liberálizmussal s a harc annál ádázabb lett, minél inkább kitűnt, hogy a szabadelvű gondolat egyházellenes. A politikai küzdelmekben a néppártos időkben a papság is sok sebet szerzett, a közönségnek rosszindulatúbb ellenőrzése alá került és a nép nagyobb igényeivel találta magát szemben. Meg is rostálódott a hivatások száma, mihelyt nehéz idők, rágalmak s a ,,hecckáplán“ és „klerikális“ akkor divatos gúnynevei szakadtak a papságra. A hetvenesnyolcvanas években ezenfelül az életpályáknak és elhelyezkedéseknek nagy lehetősége nyílt meg az ifjúság előtt s talán ez a körülmény is gondoskodott arról, hogy selectio naturalis történjék és válogatottabb anyag keresse föl a szemináriumokat.

A kispapok jegyzőkönyvei bű tükrei az új harcok minden mozzanatának. A tanárok közt is akadtak a katolikus politikának tevékeny harcosai. A protokollum már Baross Gábor megválasztásakor, 1892-ben örömmel konstatálja, hogy ,,a mameluk kormány meghökkent az ébredő katholicizmus tömörülésétől.“ Ébren figyelik az országos egyházpolitika eseményeit. „Minden szem, minden figyelem a főrendek felé fordul.“2) A protokollum lapjaiig elhat a polgári házasság törvényjavaslatának izgalma (1893. november 10.), az első katolikus nagygyűlés diadalmas öröme (1894. febr. 19.) s mikor az egyházmegye templomainak harangjai imára hívják fel a híveket, mert a „deformjavaslatok“ tárgyalása a parlamentben is megkezdődik (1894. febr. 19.), a kispapszívek is elszorulnak s elöljáróik intésére buzgó imát rebegnek. Szívük *)

*) KP. 1900. szept. 3.

2) KP. 1894. máj. 7.

268