Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
Eddig nem volt karácsonyfájuk a kispapoknak s a szent estjük is sivár és tartalmatlan lehetett a kártya mellett. Ekkor1) határozta el az elöljáróság, hogy karácsonyi ünnepélyt rendeztet a szent estén és azután a karácsonyfa alatt ajándéksorsolás is lesz. Erre a célra az első évben a püspök maga 10 forintot adott és megengedte, hogy a szeminárium pénztára 30 frt-ot utaljon ki. Későbbi években gyűjtést rendeztek a helyi papság körében a kispapok karácsonyára. Az ünnepélyeken természetesen megjelent a püspök is és „fényes beszédben serkentett“ a megkezdett út folytatására. Az ünnepélyeket „az intézetünk falai közt már régebben fennálló, de eddig magáról életjelt nem adó Szent Ágoston Egyesület rendezte.“2) Volt rá eset, hogy az ünnepélyt utóbb megismételték a kórház betegei számára.3) Jelentős lépést tett az 1896. március 5-én tartott konferencia a lelki nevelés elmélyítése szempontjából. Ezen jelentette be az új spirituális, Honti Béla, hogy a „püspök Öméltósága beleegyezésével a meditációkat este fél 9-kor tartja s következő reggel a növendékek maguk meditálnak egy negyedóráig ugyanarról a tárgyról, melyről ő megelőző este elmélkedett.“4) Ez az újítás megvalósította azt a kívánalmat, hogy az elmélkedés anyaga éjtszakán át is dolgozzon a lelkekben. Szentáldozást havonta csak egyszer végeztek a növendékek. Hidasy szabályzata ajánlotta, különösen a szentelendőknek a gyakrabbi gyónást is. (5 p.) Az újoncok a lelkigyakorlat végével, november 1-én áldoztak először.5) Ez a szokás megmaradt s benyúlt még a napi áldozást sürgető bulla utáni évekbe is. Gyóntató részint a lelkiigazgató, részint egyegy ferencrendi és dominikánus atya volt. Az újoncok olykor a vicerektornál is végezték gyónásukat.6) A püspöknek éber gondja volt az asszisztenciákra is. 1890. március 3-án kelt 847. sz. leiratában „nagymérvű“ elégedetlenségének ad kifejezést a felett, hogy „a klerikusok az asszisztálásban és choralis énekben járatlanságuknak adják 9 TP. 1889. dec. 1. 2) KP. 1889. dec. 24. 3) KP. 1898. dec. 26. 4) TP. 1896. márc. 5. 6) KP. 1889. szept. 6) KP. 1885. jún. 11. 264
