Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
sokat zúdított Vasmegyére. Május 5-én arra ébredtek, hogy a Gyöngyös és Perint kiléptek medrükből. A Perint minden hidat lerombolt. A nagy hidat is elvitte, amelyen át a papnövendékek a hegybe jártak. Perint-falunak kellett kerülni, ha oda akartak jutni. A karicsaiakat majd elvitte az ár. Az utca közepéig ért a víz. A part mindkét felén beszakadt. Egy házat azonnal le kellett bontani, hogy legalább téglája megmaradjon. Egy másiknak oldalát szedte ki a megdagadt patak. A nagy iskola ablakából a Perint Dunának látszott és a szántóföldek Fertő tavának. — Május 23-án a rektor engedélyt adott arra, hogy a kispapok vacsora után a kertben sétáljanak (a sétanapokat kivéve). 1880. október 14-én Szabó püspök valóságos belső titkos tanácsos lett. Papok és kispapok Kopsz János nagyprépost vezetése alatt köszöntötték a kitüntetett főpásztort. — November 27-én meghalt Pap Dávid fiatal bitoktató, ki a papnevelde épületében lakott. „Alig élt, máris örök nyugovóra tért.“ Kis növendékeinek zokogása meghatotta a kispapokat. November 19-én gyászmise volt a székesegyházban Mária Terézia halálának 100-adik évfordulóján. 1880. végén Szilveszterkor az ékesszóié) püspök utolsó beszédét mondja a székesegyházban. Szónoki tehetsége még a régi, de hangja nagyon gyenge, erejét elvette az elhatalmasodó sorvadás. Testi erői már igen megfogytak, le is akarták beszélni a prédikálásról, de ő mégegyszer, utoljára, szólni akart kedves híveihez. Szentbeszéd után azonnal, ünnepélyes kiséret nélkül, fáradtan és szomorúan távozott. Halálsejtelme átragadt a megdöbbent kispapokra is: ,.Oh Istenünk, még ne vedd el kedves Atyánkat, mert nagyon szomorú árvának lenni.“ Pedig a halál nem várt soká. 1881. február 28-án beköszöntött. „Quies lévén — írja a kispapok jegyzőkönyve — még mindnyájan szenderegtiink, midőn a nagyharang szívet rendítő bús hangja felébreszte bennünket, tudatva velünk, hogy az, amitől már napok óta féltünk, legnagyobb fájdalmunkra megtörtént. Felültünk ágyainkban és szívből fakadt ájtatos imát röpiténk a legjobb mennyei Atyánkhoz.“ A sejtelmet valónak nyilvánította az is, hogy a spirituális fekete miseruhában lépett az oltár elé. 250
