Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

búcsút a székesegyházban is. Az egyetemes egyház így könyörög a sok baj megszűnéséért és a Szentlélek segedelméért, hogy a Szeplőtelen Fogantatás titkát dogmává avathassa.

1855. május 6-án Szenczy püspök az evangélium után szószéken ülve hirdeti ki a hitcikkelyt. Beszéde alatt felolvassák IX. Pius pápa bulláját. A püspök „szivet rázó, könnyeket kicsaló, remek egyházi beszédet mond.“ Szentmise alatt a kispapok szentáldozáshoz járulnak s utána megtartják a szokásos Flórián körmenetet és egyben „a most nevezett ünnepély és öröm nyilvánítására“ is. Fehérruhás koszorús kislányok seregében hat nagyobb leány viszi a Szeplőtelen Szűznek koszorúval ékesített remek képét. Hasonló) szép egyházi ünnepély volt ebben az esztendőben október 15-én is. Ekkor vitték át a Scitovszky hercegprímás által ajándékozott szent Diodor ereklyéket a püspöki kápolnából a székesegyházba pompás körmenet kíséretében. December 16-án a konkordátum megkötéséért tartott a püspök hálaadó istentiszteletet. Következő év április 27-én pedig az orosz háború végződéséért. Ugyanezen a napon iktatták be Stegmüller Jánost jáki apáttá. Délben az ebédnél olyan duplika volt, „miszerint a szemináriumban igen ritkán történik.“

1856. december 15-én három vend, vagy amint akkor mondták, tót anyanyelvű kispapot korábban szentelnek. Csaknem állandó volt a hiány szlávajkú papokban. Az egyik közülük az első nagyobb rend vétele előtt sok tépelődés és lelkiismereti tusa után visszalépett. Kiderült, hogy csak szülői kényszer hatása alatt jött be a szemináriumba, ahol a bizonytalanságok tömkelegében élt. Utolsó lelkigyakorlatát épületes komolysággal végezte. Szentmise alatt a lelkiigazgató megáldoztatta, ami föltűnő lehetett, mert a többiek ritkábban áldoztak. E megható jelenet kedves barátai közül többeket majdnem hangos zokogásra kényszerített s „nem volt szem, melybe a szomorúság könnyei nem tolultak volna, a szeretett növendéktárs miatt.“

1857. október 17-én az ellátásról találunk jellemző megjegyzést. „Általában kosztunk eddig nagy megelégedést szült. Szellemileg is elég táplálékot kapunk, csakúgy izzadunk bele.“ December 22-én Machat Mózes melchita pap, püspöki vikárius és Néhmer Fiilöp pap segélyt gyűjtenek Magyarországon, elérkeznek Szombathelyre is. Tudnak magyarul is. A kápolnában miséznek arab szertartás szerint, hogy a kis-234