Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

gették, hogy a zágrábi egyházmegyébe lépnek át, ha évvégére nem szentelnék őket. A dorgálás eredménye az lett, hogy bocsánatot kértek hálátlanságukért és megmaradtak az egyházmegyének.1) Egyszer sétán esett meg, hogy két kispap elvált a többitől, elment Perenyébe, egy harmadik pedig Söptére rándult. Büntetésül nem kaptak másnap ebédre pecsenyét és bort.2) Egy időben az a visszaélés csúszott be, hogy a farsangvégi napokban sört hozattak be a növendékek. De az elöljáróság résen volt és szigorú tilalmakkal meggátolta ezt.3)

A szombathelyi szeminárium állapota a legveszélyesebb időkben sem sülvedt oly mélyre, mint ahogy Mihályt! a liberális éra szemináriumait általában jellemzi.4) El lehet mondani, hogy a jozefinizmus utóhatásait aránylag könnyen úszta meg egyházmegyénk. Népének mély hitélete, első püspökeinek törhetetlen egyháziassága, példás jámborsága, az egyházmegye sokra üdvös szegénysége, legalább is azt eredményezte, hogy ha szórványosan hibák csúsztak is be, a lelkiség apadt és a szellem lazult, nem aludhatott ki mégsem a lelkiismeret, mely küzdött a bomlás ellen.

Álljon itt ennek igazolására egy argumentum ex silentio. 1859-ben írt Molnár János oladi plébános egy figyelemreméltó, olvasottságra és elmélyedésre valló értekezést „Papnövendékeink nevelési ügyében.“ Meglehetősen sötéten lát és keményen ítél. Többször mentegetőzik, hogy darázsfészekbe nyúl és sebeket tép föl. Föltehető, hogy panaszai és programmjai fölvetésénél az a szemináriumi élet lebegett szeme előtt, legalább is nagyrészt, amelyben nevelkedett Balassa Gábor korában. És mindamellett nem tud felhozni semmi olyan hibát, amely zilált, züllött állapotokra engedne következtetni. Hibáztatja, hogy az elöljárók olykor fiatalok és tapasztalatlanok. Gorombák a kispapokkal szemben és távoltartják magukat tőlük, mintha elvük volna, hogy „nimia familiaritas parit contemptum.“ Felpanaszolja, hogy a tanárok magoltatnak. Túlságosan sok anyagot összehalmoznak, s így bár derék, szakavatott és lelkesült emberek, mégis minden buzgó ügyszeretetük mellett sem érnek el nagyobb ered') TP. 1844. ápr. 1.

2) TP. 1845. nov. 12.

3) U. o.

“) Mihályi! i. ra. 372 1. s köv.

221