Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

gették, hogy a zágrábi egyházmegyébe lépnek át, ha évvé­gére nem szentelnék őket. A dorgálás eredménye az lett, hogy bocsánatot kértek hálátlanságukért és megmaradtak az egy­házmegyének.1) Egyszer sétán esett meg, hogy két kispap el­vált a többitől, elment Perenyébe, egy harmadik pedig Söp­­tére rándult. Büntetésül nem kaptak másnap ebédre pecse­nyét és bort.2) Egy időben az a visszaélés csúszott be, hogy a farsangvégi napokban sört hozattak be a növendékek. De az elöljáróság résen volt és szigorú tilalmakkal meggátolta ezt.3) A szombathelyi szeminárium állapota a legveszélyesebb időkben sem sülvedt oly mélyre, mint ahogy Mihályt! a libe­rális éra szemináriumait általában jellemzi.4) El lehet mon­dani, hogy a jozefinizmus utóhatásait aránylag könnyen úszta meg egyházmegyénk. Népének mély hitélete, első püspökei­nek törhetetlen egyháziassága, példás jámborsága, az egyház­megye sokra üdvös szegénysége, legalább is azt eredmé­nyezte, hogy ha szórványosan hibák csúsztak is be, a lelkiség apadt és a szellem lazult, nem aludhatott ki mégsem a lelki­ismeret, mely küzdött a bomlás ellen. Álljon itt ennek igazolására egy argumentum ex silen­tio. 1859-ben írt Molnár János oladi plébános egy figyelemre­méltó, olvasottságra és elmélyedésre valló értekezést „Pap­növendékeink nevelési ügyében.“ Meglehetősen sötéten lát és keményen ítél. Többször mentegetőzik, hogy darázsfészekbe nyúl és sebeket tép föl. Föltehető, hogy panaszai és prog­­rammjai fölvetésénél az a szemináriumi élet lebegett szeme előtt, legalább is nagyrészt, amelyben nevelkedett Balassa Gábor korában. És mindamellett nem tud felhozni semmi olyan hibát, amely zilált, züllött állapotokra engedne követ­keztetni. Hibáztatja, hogy az elöljárók olykor fiatalok és ta­pasztalatlanok. Gorombák a kispapokkal szemben és távol­tartják magukat tőlük, mintha elvük volna, hogy „nimia familiaritas parit contemptum.“ Felpanaszolja, hogy a taná­rok magoltatnak. Túlságosan sok anyagot összehalmoznak, s így bár derék, szakavatott és lelkesült emberek, mégis min­den buzgó ügyszeretetük mellett sem érnek el nagyobb ered­') TP. 1844. ápr. 1. 2) TP. 1845. nov. 12. 3) U. o. “) Mihályi! i. ra. 372 1. s köv. 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom