Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
hozták be, felravatalozták a püspöki trónteremben s bebalzsamozott holttestét csak tíz nappal a halál után: június 11-én temették el. A kispapok meggyászolták főpapjukat. Egyikük verset is írt emlékére. De azért (mint egy elszólás igazolni látszik) ők sem tudták szívüket egészen kivonni a közhangulat alól, amely szemrehányást tett neki, hogy a székesegyházat befejezetlenül hagyta s előkelő idegent látott benne, aki még csak nem is ivott Szombathely kútjából. De az augusztus 8-án tartott gyászünnepélyen Nagy József nagyprépost sok intimitást feltáró latin és Nagy Gábor teol. tanár magyarnyelvű beszédei bizonyára a teljes tisztelet és kegyelet útjára terelték érzelmeiket. A Herzan után következő kétéves interregnum alatt (1806) hagyták el a zenggi kispapok intézetünket. 1806. szeptemberében Nagy Gábor a pesti egyetemen kapott katedrát. Az egyházjogot és történelmet Vass László tanította utána. 3. SOMOGY LIPÓT KORA. A Herzan halála utáni két éves interregnum után olyan püspököt kapott a szombathelyi egyházmegye, amilyent csak óhajtott. A papnevelőintézetet boldogan járta be a hír, hogy van püspöke az egyházmegyének: a király 1806. június 17-én Perlaki Somogy Lipót győri kanonokot és pápóci prépostot nevezte ki a szombathelyi egyházmegye élére. Az új püspök több papunknak tanára volt még abban az időben, amikor kispapjaink Győrben végezték filozófiai tanulmányaikat. Többek között Eölbei kanonok is növendéke volt.1) Hamar elterjedt a hír kivételes életszentségéről, jóságáról s arról a jámborságáról, mely „ad omnia utilis“: jelent erélyt, tántoríthatatlanságot, talpraesettséget és szelídséget. Még nagyobb lett a lelkesedés, mikor a székesegyházban már régóta unatkozó cölöpök és romlásnak kitett falak között újra megkezdődött a munka és a székesegyház néhány hónap alatt használható állapotba került: szószéke és három oltára elkészült. Eölbei ünnepélyes keretek között megáldotta 0 V. ö. Eölbei levele a bécsi nunciatura kancellárjához, 1806. júl. 18. (Püsp. lev. 1. sz. V f.) 196
