Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

mester lehetőleg az arra alkalmas presbyter-növendékek közül került ki.

Szabályzatán felül is igyekezett fenntartani egyes intézkedéseivel a szigorú egyházias szellemet.

Igen kemény volt felfogása a papság életének fegyelmi szabályaira nézve is. Megütközve értesült arról, bogy a kispapok a szeminárium ebédlőjében női látogatókat is fogadhatnak. Ezt a visszaélést eltiltotta. De az elöljáróknak sem engedte meg, hogy női látogatókat fogadjanak. Czuppon György teol. tanárt megválasztották a líceum igazgatójának. De a tudós tanárnak le kellett mondania arról, hogy valamely tanítványa anyjának látogatását fogadhassa a szemináriumban. Ez ellen a püspök eleve tiltakozott.1)

A kegyes és szelíd öreg főpap szigorú volt a kispapok fogyatkozásaival szemben. Sokat sejtetnek Nagy Gábor szavai halotti beszédében: „Nem sértette annyira az ő szívét és nem fente semmi oly élesre igazságának fegyverét, mintsem az egyházi ifjúságnak vagy erkölcsi vagy tanulásbeli olykori fogyatkozása.“2)

Az arisztokrata főpap különös gondot fordított a külsőségekre is. Sürgette a tisztaságot és a papi eleganciát. A duktoroknak lelkűkre kötötte szabályzatában, hogy a kispapokra ebből a szempontból is őrködjenek. Háromszögű kalapokat ír elő,3) lábbelinek meg cipőt.4) A magyaros és szokásos csizmát csak tűri, jobb viszonyok beköszöntéséig. Megengedi a kesztyűk viselését, de kicsapás terhe alatt tiltja fehér, kék, piros kesztyűk használását. A hajviseletre vonatkozólag úgy7 igyekszik kikerülni az összeütközést a Codex Iuris és az empire divat közt, hogy a haj rizsporozását hetenkint egyszer engedi meg a klerikusoknak s előírja, hogy azt is este végezzék, hogy reggelre kifésüléssel és posztódarabbal való lesimítással eltüntethessék a feltűnőbb nyomait.

Egyházias érzülete sarkalta arra, hogy külsőségekben is római szokásokat honosítson meg.5) Uralkodásának rövid *)

*) Herzan levele Nagy Józsefhez Pozsonyból, 1802. szept. 10. Püsp. lev. 1. állv. 1802.

2) Nagy Gábor halotti beszéde, 9. 1.

3) A kispapok erről akkor emlékeznek meg assziszt. könyvükben, mikor eltörölték roppant nagy örömükre: 1813.

4) A magyaros csizmát a viszonyok javulásáig hajlandó tűrni, (Szabályok.)

5) 1802. Vízkereszt u. 5. vasárnap segédkeztek először a káptalani misén az új rítus szerint.

194