Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
HARC A SZEMINÁRIUMÉRT. Ezalatt Szily püspök az ő ritka energiájával és apostoli bátorságával két irányban küszködött: az általános szemináriumok ellen és saját szemináriumának megvédése érdekében. A generális szemináriumok ellen felszólalt már a pozsonyi tanácskozáson (1784. február 12.), melyen Batthyány hercegprímáson kívül a püspöki karból egyedül jelent meg. Bátor nyilatkozatát írásba foglalva a helytartótanács terjesztette fel II. Józsefhez. Eredmény nélkül. Ugyanebben az évben új alkalom kínálkozott, hogy Szily meggyőződésének hangot adjon. A király a pozsonyi intézet ellátása érdekében elrendelte az egyházmegyei papság megadóztatását.1) Szily kifejti, hogy minden egyházmegyei szemináriumnak megvan a maga kellő alapja s azért nem új adóztatásra van szükség, hanem a régi rend helyreállítására. Minden püspökre magára kell rábízni saját kispapjainak kiképzését. Újabb jó alkalom volt II. Józsefnek körkérdése a papi hivatások csökkenésének okairól.2) Szily egy hónap alatt kész a válasszal. Levelének Ceterum censeo-ja itt is az a panasz, hogy a püspökök miért nem nevelhetik kispapjaikat saját székhelyükön, saját őrködő szemeik előtt. „Mert az atya nevelése mindig kellemesebb, vonzóbb és szelídebb.“ Mikor Szilyt a helytartótanács felszólította, hogy a páviai intézetbe küldjön növendékeket,3) a céljait szem elől sosem felejtő püspök újra felhasználta az alkalmat, hogy ünnepélyes és férfias szavakban tanúskodjék a vidéki szemináriumok ügye mellett. „Ha néhányan Páviába helyeztetnek át, legigazságosabb kötelezettségemnek sem tehetnék eleget, mert visszatérésükig nem láthatnám őket és nem tudhatnám meg, milyen elveket sajátítanak el, mily szellemben nevelik őket. Már az is nehezemre esik s fájdalmasan érint, hogy kispapjaim nem szemem előtt, hanem tőlem távol, Pozsonyban nevelkednek. Mennyivel fájdalmasabban érintene, ha Páviában nevelkednének!“4) *) 1784. jún. 14-én k. 13467. sz. leirat. 2) 1787. nov. 30. 3) 1789. július 15. és 29. 4) 1789. aug. 29. felterjesztésének fogalmazv. a püsp. lev.-ban II. sz. 64. f. 178
