Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - IX. Dr. Tóth József: István Vilmos

munkásság minden téren, ahova az isteni Gondviselés állí­totta. Már fiatal korában pontosan megtartott napirend je volt, melynek folytonos szemmeltartásával végezte teendőit. Megszokta s egész életén át gyakorolta, hogy korán reg­gel végezze szentmiséjét, melyet mindig a legnagyobb buzgó­­sággal és alázatossággal mutatott be az Úristennek. Máskép nem tudom elvégezni pontosan egyéb teendői­met, hacsak korán nem misézek — szokta mondani. — És még püspök korában is megtartotta e szokását, hogy korán, legkésőbb reggel hat órakor misézett. Kivételt ez alól csak bérmálások alkalmával és akkor tett, amikor ünnepélyes szentmisét kellett mondania. A szentmisét, hacsak teljesen lehetetlen nem volt uta­zás vagy betegség miatt, sohasem mulasztotta el. Püspöki ténykedését szintén a legmesszebbmenő pon­tossággal teljesítette. Nem volt egyetlen akta, melyet ő maga át ne olvasott volna. Ha jelentősebb dologról volt szó, néha hosszasabban megfontolta az elintézés módját, de aztán ha egyszer kimon­dotta a döntő szót, azon nem változtatott s rendelkezéseinek mindig érvényt szerzett. A bérmálások rendjét, a különféle személyi ügyeket, dis­­poziciókat mindig készen adta át titkárjának. Ismervén az egész egyházmegyét, ismerve a papjait, kiknek nagy része tanítványa vagy iskolatársa volt, a legmegfelelőbb módon igyekezett intézkedni s mindenkit arra a helyre állítani, ahol meggyőződése szerint a legeredményesebb munkásságot fejt­hette ki. Könnyen fellobbanó természetét igyekezett megfé­kezni és ha haragra gerjedt is, csak rövid ideig tartott a fel­­lobbanás s utána iparkodott kedvességgel megengesztelni a keményebben megdorgált személyt. Papjait őszintén szerette és szívesen látta asztalánál mindazokat, kik meglátogatták. Nagyon óhajtotta, hogy évenként legalább egyszer mind­egyik papja megjelenjék nála s azokat, akik eljöttek hozzá, mindig szíves szeretettel hívta meg ebédre is. Egyházi ténykedéseit a legnagyobb áhítattal végezte. Hatalmas termete impozáns megjelenést kölcsönzött neki és a székesegyházba való bevonulása mindenkor megkapó jele­net volt a hívő közönségre nézve. Ilyenkor áldásadás közben 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom