Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

Egész éven át napról-napra délelőttönként az ebéd idejéig nemcsak szívesen fogadta hívei és papjai látogatását, hanem egyenesen megkövetelte papjaitól, hogy minden évben legalább egyszer előtte megjelenjenek és lelkipásztori munkájukról és saját papi életükről neki részletesen, fiúi bizalommal beszámoljanak. Kimondhatatlan az a lelki haszon, mely ebből papjaira és általuk közvetve a hívek lelki életére hárult. Nem közönnyel hallgatta meg híveinek, különösképen papjainak ügyes-bajos dolgait, a hívekkel, hatóságokkal, községekkel, tanítókkal való viszonyát, az élet legkülönbözőbb terein felmerülő kisebb-nagyobb küzdelmeit, harcait, törekvéseit, terveit, hanem ellenkezőleg a legnagyobb érdeklődéssel és mesterkéletlen közvetlenséggel tárgyalt és foglalkozott ezekkel, sőt egészen magáévá tette papjainak minden, akár kisebb, akár nagyobb jelentőségű ügyeit, melyeket eléje terjesztettek. Papjainak magán, lelki életét ilyen alkalmakkor nem a bírói joghatóság parancsoló szavaival, hanem a gyengéden érző lelkiatya és vezető irányító tanácsai és útmutatásai szerint intézte el. Behatóan tudakozódott és érdeklődött, miképen teljesítik papjai papi kötelezettségeiket: a breviáriumot, elmélkedést, szentgyónást, lelkiismeretvizsgálást, szentséglátogatást, lelki olvasmányt, rózsafűzért, egyéb imákat, szóval miként használják a pap lelkiéletét fenntartó és fejlesztő természetfölötti eszközöket. Mivel maga is lelkiember, az ima és elmélkedés mestere s elméletben, gyakorlatban egyaránt magasan kiművelt lelkivezér volt, mindenkor a legbölcsebb, legcélravezetőbb irányítást adta meg e tekintetben is papjainak és pedig a leggyengédebb, aggódó atyai szeretettel.

Rendkívül fontosnak tartotta, hogy papjai lelki életet éljenek, mert meg volt róla győződve, hogy az áldásos lelkipásztori tevékenységnek alapja, forrása és legnélkülözhetetlenebb biztosítéka a papnak feddhetetlen, tiszta, kegyelmi élete, melyet holmi természettől nyert, vagy nevelés révén szerzett modoroskodással, udvarias ügyeskedéssel vagy nagyhangú közéleti tevékenységgel pótolni és helyettesíteni nem lehet. A papi méltóság becsét papjaiban személyválogatás, vagy másokban irigységet és féltékenységet keltő kedvezések és jogosulatlan előnyök nyújtása nélkül mindenkor egyformán tiszteletben tartotta. Soha még köztudomás szerint hibás papjairól sem nyilatkozott megvető vagy megalázó módon, anélkül, hogy a kifogásolni valót helyeselte volna.

132