Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

hogy a többi nyugati európai állam mintájára nálunk is kikerülhetetlen és elodázhatatlan ennek a problémának a liberálizmus szellemében való megoldása az egyház tanítá­sának és jogkörének sérelmére. Hidasy egyik idevonatkozó előterjesztésében teljesen korrektül fejtegeti és védelmezi e téren is az egyház kétségbevonhatatlan jogkörét és változatlan hitelveit. Ismeretes volt a kultuszminisztériumban és az egész kor­mányban Hidasynak szigorúan az egyház tanaihoz és jogai­hoz ragaszkodé) állásfoglalása és felfogása ebben és más egy­házi vonatkozású ügyekben is. De ezt mindenki csak tisztelte és értékelte benne. Jól tudták, hogy az egyház tanaiból és elveiből jottányit sem tágít. De ismerték az ő mocsoktalan, feddhetetlen papi jellemét és életszentségét, erényeit, önzet­lenségét, hozzáférhetetlenségét is és ezek őszinte nagyrabe­csülését, mély hódolatot és tiszteletet váltottak ki mindazok­ban, akik őt közelebbről ismerték és vele gyakrabban érint­kezhettek. Ezért, mikor a szombathelyi egyházmegye a népszerű és közkedveltségnek örvendő Szabó Imre halálával árvaságra jutott, sem az apostoli királynál, mint főkegy úrnál, sem a kormánynál nem ütközött nehézségbe, sőt teljes elismerésre és örvendetes tetszésre talált Simor János bíboros-hercegprí­más abbeli óhaja és előterjesztése, hogy Hidasy neveztessék ki a szombathelyi püspöki székre. Az apostoli király, I. Ferenc József 1882. október 8-án nevezte ki szombathelyi püspökké, XIII. Leo pápa pedig 1883. március 13-án prekonizálta Hidasyt, akit még ugyancsak XIII. Leo pápa később római grófi és pápai trónálló méltó­sággal tüntetett ki. Püspökké szentelése és püspöki székébe való beiktatása 1883. május 3-án nagy fénnyel ment végbe a szombathelyi székesegyházban. Mindkét funkciót szereteté­­nek és nagyrabecsülésének jeleként maga a bíboros herceg­­prímás, Simor János, Hidasy jó ismerője és atyai barátja végezte. Főpásztori üdvözletében, melyet püspöki székének elfog­lalásakor egyházmegyéje híveihez intézett, ihletett szavakkal vázolja azokat a kötelességeket, melyeket mint püspöknek teljesítenie kell és egyúttal mindazt, amit az egyház utasítása szerint mint püspök híveitől kíván. 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom