Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

lásúak is siettek, hogy az „aranyszájú szónokot“ — amint őt nevezték meghallgathassák. De nemcsak Hévíz betegjei hallgatták őt; vasárnapokon a kápolna közelében hosszú sorban álltak a kocsik, melyeken a vidékiek jöttek a püspök szentbeszédének meghallgatására.

Hévízről gyakran ellátogatott „a kedves Gergely bácsihoz“, régi jó barátjához, Modrovics Gergely bencés apáthoz, Zala-Apátiba.

Isten megadta neki a kegyelmet, hogy 1877-ben a szombathelyi egyházmegye fennállásának századik évfordulóját megérhesse. Az évforduló megünneplésére augusztus 20-át, Szent István király napját tűzte ki, amely napon száz évvel ezelőtt a szombathelyi önálló egyházmegye első püspökének, Szily Jánosnak ünnepélyes székfoglalásával első lélekzetét vette.

Szabó Imre június 29-én kelt körlevelében1) felhívta papjait és híveit, hogy egyesüljenek vele a hálaadás kifejezésére, „mellyel a Mindenhatónak tartozunk azért, hogy megyénket a fölötte elvonult első század folytában atyai oltalmával födözte, területét és bitéletét épségben fönntartotta, áldásával elárasztotta; a hit, remény és szeretet növekedésével gyarapította és erősítette.“

Nemsokára az emlékünnep után, szeptember 19-én a király Szabó Imrének „az egyház, tanügy és jótékonyság terén szerzett kiválóbb érdemei elismeréséül“ a Ferenc Józsefrend nagykeresztjét adományozta. Mikor a kitüntetett püspök a király kegyét megköszönte, a felség különösen tudakozódott a szombathelyi egyházmegye területén lakó vendekről, akikről tudta, hogy a püspök fáradozásai következtében mindinkább magyarosodnak. A felség megnyugtató választ kapott: a vendek hű alattvalók, köztük nemzetiségi izgatás nincs és ennek a népnek mind az egyháziak, mind a világiak közt derék, pátriárkális vezetői vannak.

Szabó püspök egészsége ezalatt mindinkább hanyatlott. 1880-ban ismét járt Hévizén. Ez év júniusában gyomorbajról panaszkodott. Enni sem tudott. Orvosa, dr. Szabadfy János, egyúttal megyei főorvos utána sietett és a beteget némileg helyreállította. Otthon látszólag meglehetősen javult az egészsége.

1) Teljes szövegét 1. Religio 1877. II. 22. 1.

112