Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

Ki, mert sok pénze van, sokat megszerezhet. De észt vagy tudományt pénzen mégsem vehet. Tudomány és erény, — ez az, mi gazdagít, Az élet utjain vezérel, boldogít. Ki erre szert teszen, ne féljen semmitől. Erőt, vigasztalást merít önkebliből.“1) A záróvizsgálatokon a legtikkasztóbb hőségben is bámu­latos kitartással vett részt. Reggeltől délig, délután három­tól hatig a vizsgákon folyton figyelt s közben maga is szelíd modorban kérdezgette a tanulókat. Vizsga után a tanítónak ünnepélyesen köszönetét mondott fáradozásáért és a padok elé menve néhány nyájas szót intézett a tanulókhoz. Fáradalmait püspöki kertjében szokta kipihenni. Egyik vizsga után valaki ezt a megjegyzést tette: „Nagyon kifáraszt­hatják Méltóságodat ezek a vizsgálatok.“ A püspök így vála­szolt: „Bizony megtörnek, mert hát vénül az ember! Hanem azért szívesen teszem, sőt el nem engednék egyet is; mert hát ilyenkor szedem a kamatot, még pedig uzsorás kamatot tőkéim után.“ Tanítóit szerette és megkülönböztette mindenütt; nyil­vánosság előtt, saját termeiben, nagy és kis urak előtt egy­formán. Főpásztori körlevelei is bizonyítják, hogy a tanügy mennyire szívéhez volt nőve. Majdnem mindegyikben az is­kolát ajánlotta melegen papjai figyelmébe. Mindjárt első be­szédében, melyet (1869. dec. 14.) mint püspök intézett a hí­vekhez, világosan jelezte a maga álláspontját: „Kedves szü­lők! Szívem gyorsabban dobog, midőn gyermekeitekre gon-1) A Szabó püspök által szerzett versek között legnépszerűbb lett e Mária­­verse, melyhez Mátrai Gábor 1854-ben szép dallamot komponált: Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk: Öt, ki által Isten annyi Szent malasztja szállá ránk, Kit fiának nagy kegyelme Kezdet óta őrizett, Akihez a legparányibb Bűnhomály se férkezett. Mindazok közt, kikre Éva Megcsalatva bűnt hozott, És a bűnnel a halál és Kárhozat leszármazott: Márián magán nem ejte Eredeti bűn sebet, Kit megóva kára ellen Égi védő pajzs fedett. Üdvözölt légy, feddhetetlen Tisztaságú Szűzanya! Élet, nem halál leánya, Boldogasszony Mária! Tiszta vagy te, mint a harmat, Mely egekből gyöngyözött, Sérthetelen liliomként Állsz a bűntövis között. (Szerk.) 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom