Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

többnyire csak két osztályt látogatott meg, hogy egyrészt a tanító előadásáról, másrészt a tanulók előhaladásáról tüzetesen meggyőződhessék. A tanítókat érkezése idejéről sohse értesítette. Szerette őket oktatás közben meglepni. Megtörtént egyszer, hogy a püspök épen akkor lépett egyik osztályba, mikor a tanítót onnan néhány percre kiszólították. A püspök látva, hogy a gyermekek tanító nélkül ülnek, megkérdezte tőlük, milyen tantárgyat magyarázott a távozott tanító s maga tanította őket tovább.

Ilyen látogatások alkalmával először a tanító előadását szokta meghallgatni, aztán maga vette át a szót és szokott otthonosságával, páratlan leereszkedésével intézte szavait a tanulókhoz, akik épen olyan bátran feleltek a püspöknek, mint a tanítónak. A jobb tanulók rendesen jutalomban is részesültek.

Iskolalátogatások" alatt elég gyakran megtörtént, hogy egy-egy saját maga által írt költeményt húzott ki zsebéből és a tanítónak adta át, hogy a tanulókkal megtanultassa.

Álljon itt egyik ilyen verse.

Szegény tanuló.

Szomorúan ballag az utca hosszában.

Egy szegényes tanuló kopottas ruhában.

Sokan elkerülik, rá sem tekintenek,

Vannak, kik titokban fölötte nevetnek.

Haza ér, de otthon sem várja több vigasz,

Amit lát, szegénység; amit hall, bús panasz.

De ő nem csüggedez, jól lakik kenyérrel.

Aztán tanulni kezd lankadatlan kedvvel.

Reggel korán fölkel, buzgón imádkozik,

Evésre sem gondol, menten foglalkozik.

Majd beleöltözik a kopott ruhába,

És annak idején indul iskolába.

Tanulótársai nyájasan fogadják;

Hogy legjobb tanuló, azt nagyon jól tudják.

Felel is mindenre, mit tőle kérdenek.

Ilyenkor szemei örömtől fénylenek.

„Jól van, nagyon jól van — mondja a tanító — Látjátok, ilyen a szorgalmas tanuló.

Kopott bár külseje, de fényes ám belül,

Tehetség, szorgalom ő benne egyesül.

Legyen bármily szegény, becsüljétek meg őt,

Tartsátok többre, mint a hetyke kérkedőt.

104