Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
minden pillanatban attól lehetett tartani, hogy beszakad. Nem volt olyan stirgetési mód, melyet Szabó Imre plébános korában meg nem próbált, hogy a vallásalapot könyörületre bírja. Mindhiába. A falusi papnak, ha országos neve volt is, hiányzott hozzá a tekintélye. Több befolyással és több szerencsével sürgette az ügyet országos képviselő korában, méginkább később, mint a kultuszminisztérium tanácsosa, majd mint püspök. Végre a vallás- és közokt. minisztérium VIII. osztálya, melyhez az ügy tartozott, 1871. március 29-én az iszkázi ternioni építésére 21,955 forintot és 84 krajcárt engedélyezett. Az építést sürgető püspök az oltárképre 200 forintot, a templom részére pedig díszes templomi ruhákat küldött. így az iszkáziak ma Szabó Imre fáradhatatlan közvetítése és áldozatkészsége folytán az 1873-ban fölszentelt új templomban dicsérhetik az Istent. Püspöki székét 1869. december 14-én foglalta el s remek , szózatával, melyet akkor klérusához és híveihez intézett, a szíveket teljesen meghódította. E nap estéjén az egész várost kivilágították. Még nagyobbra lángolt a lelkesedés, mikor egyik tisztelgő küldöttség előtt így nyilatkozott: „Én egyeneslelkű magyar ember vagyok; bizalommal és egyenes lélekkel közeledem önökhöz; önök is tegyenek hasonlót. Örülök, hogy köztük vagyok s legyen szabad kimondanom, hogy Szombathelynek nemcsak lakosa, hanem polgára is leszek!“ Szép költeménnyel járult az ünnepléshez Mindszenthy Gedeon. „Ah mily sokaknak volt örök üdvire Példád, erényed szent erejű vize, Édes beszéded mézfolyásán Számtalanok szüleiének újra. S mint a folyamnak habjai, úgy te is Elrejtve voltál éveken át soká, Csak két kezed dús adománya S nagy műveid mutaták, hogy élsz-e? Mit főd kigondolt és szived éreze Fölirtad, erkölcs ősi apostola mányzója által megteendi az ez ügyben megteendőket.“ (Kápt. sekrestyéi levéltár.) Szabó püspök a következő két év nyarán saját költségén restauráltatta a tornyokat. A régi toronysisakot, melynek szögezésénél a víz behatolt s a faalkatrészeket elkorhasztotta, ledobatta, a faalkatrészeket újakkal cserélte ki és új sisakkal fedette a tornyot. Az új sisak lent két lábbal szélesebb és három lábbal magasabb a réginél. (Egy láb 31‘6 cm.) Szerk. 100