Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

szét saját neve aláírásával közölte, de írt egyet-mást névtele­nül is. Több kisebb-nagyobb népies elbeszélése jelent meg a Szent István-Társnlat kiadásában. A Társulat nagy érde­meire való tekintetből alapító tagjává választotta. Elbeszélései mindig keresettek voltak, különösen a „Zsöllérleány“, mely ma már könyvkereskedésekben nem is kapható, pedig a ked­ves, népies elbeszélésnek valódi gyöngye. Feszlernek általa fordított Egyházi történelme a budai egyetemi nyomda kia­dásában jelent meg. Irodalmi munkásságának oroszlánrészét szentbeszédek írása képezte. Mint már említettük, beszédeinek első kötete tetemesen megbővítve jelent meg Egerben; közben pedig egy második évfolyammal készült el, melyet Tárkányi Béla adott ki Egerben és pedig az I—II. kötetet 1861-ben, a III—IV. kötetet 1862-ben, az V.-et 1863-ban. Már plébános korában és még inkább esperesi állásá­ban a „koronákon“ vezérszerepet vitt. Sok üdvös intézkedést indítványozott és erélyes védelme által győzelemre is segített. A külső klérust érintő ügyekben, valamint a „Domokos“ nevű, elaggott papokat segélyező intézet tanácskozásaiban a lelkészkedő papságnak mindenkor a legtekintélyesebb szó­vivője volt. De tekintélyes szónoka volt a megyegyűléseknek is. Az 1860. október 20-i diploma után, mikor a megyeházak ter­mei újra megnyíltak a tanácskozásokra, Szabó Imre Vesz­prémben a megyeháza termében többször megfordult. Nagy volt akkor az öröm, hogy a német hivatalnokokat eltávolítot­ták az udvari magyar kancelláriát pedig helyreállították. Ideiglenes magyar kormányunk is lett, de nem nyughattunk meg abban, hogy a bécsi birodalmi gyűlésbe magyarországi követeket küldjünk. A megyei gyűléseken a kijelölt határok közt abban az időben igen élénk viták folytak, melyeken Szabó Imre bebizonyította, hogy nemcsak az egyházi szószé­ken „van otthon“, hanem politikai körökben is hivatása van a szereplése. Midőn b. Fiáth Ferencet mint veszprémmegyei főispánt 1860-ban december 22-én tartott megyei gyűlésen beiktatták, az éppen jelen levő Szabó Imrét utolsó pillanatban fölszólí­tották, hogy az érkező főispánt üdvözölje. A meglepett espe­res nem vonta ki magát a kényes megbízatás alól. Noha alig 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom