Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

egyház felépítésére.1) Mindezt oly szeretetreméltóan csinálja, hogy Maulbertsch, akivel már megegyezett a püspöki palota nagytermének kifestésére vonatkozólag, mikor kézhez veszi az aláírás céljából hozzáküldött szerződést, felkacag, mikor olvasás közben azt veszi észre, hogy Szily egy újabb kötelezettséget csúsztatott bele, t. i. a püspöki palota kápolnájának kifestését.2)

Ez volt tehát a titka ama csodálatraméltó ténynek, hogy Szily aránylag kis jövedelméből ily hatalmas alkotásokat tudott létesíteni; jövedelmeit, amennyire lehetett, felfokozta, kiadásait pedig, amennyire lehetett, redukálta.

BEFEJEZÉS.

A szombathelyi egyházmegye nem tudta elfeledni első, nagy püspökét. Hatalmas szelleme, csodálatos egyénisége itt él közöttünk alkotásaiban, törvényeiben. Hányszor szállt halála óta ajakról-ajakra a sóhaj, mely Nagy János poétaleikéből Szily halálhírének vételekor az ég felé emelkedett:

Occidit Antistes Szilius! qui Primus in Urbe

Sabaridum, Magno hoc Munere functus erat!

Religio! Clerus! Templum! Urbs! optate Secundum, Namque Parem Primo, tempora sera dabunt!3)

(Nagy Szily, ősi Sabaria fennkölt püspöke, meghalt!

O volt első itt, ily hivatalt ki viselt.

Vallás, papság és város, sóhajtsatok érte,

Mert hozzá méltó századokig se terem.)4)

Hányszor hangzott fel nehéz időkben a panaszos felkiállás: „O utinam nunc viveret Magnus ille Antistes Szily! Non essent hae simultates!“5) (Ó vajba élne most a nagy Szily püspök! Nem forognának fenn eme bajok!) *)

*) „Bau Verständigen sagen anderst und lachen mich aus über mein geringes begehren, allein ich hab es gesagt und bleibe bey meinen ausgesprochenen Acht hundert gulden jährlich . ..“ Szily azonban még ebből is lealkudott évi 200 forintot. (Kapossy i. m. 92. 1.)

2) „Ich mues bekenen Da bei iber lesung des Condract, welcher das erste wahr, mier ein freindliches lachen aus gebrochen ist, da ich den Capellen blafond ein geruckhet fand...“ Levele Szilyhez 1782. december 27-én. (Piglcr i. m. 78. 1.")

3) Nagy János kézirata 2. 1.

4) Székely László dr. teol. tanár fordítása.

6) Tallián Antal felsőszilvágyi kegyúr levele Eölbei kápt. helynökhöz a plébániában fennforgó torzsalkodások ügyében. Püsp. lev. I. sz. V. f.

151