Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

Bár sikerülne az 1927. évi zsinat határozatát a plébániák szaporítására vonatkozólag Szily lendületével végrehajtani •s a II. József és Szily által megállapított rendezés arányszámát megközelíteni. Máris jelentős előhaladás történt e téren. Az 1929. évi schematismus szerint az egyházmegye 483.376 hívőjére 202 önálló lelkészség esett. A csonka egyházmegye 326.842 hívőjére 125, az Ausztriához csatolt rész 92.466 hívőjére 57, a Jugoszláviához csatolt terület 64.068 hívőjére 21 önálló lelkészség esik.

Az 1788. év egyéb eseményei közül megemlítem, hogy a szombathelyi dominikánus rendház atyái II. József rendeletére kénytelenek voltak szombathelyi rendházukat kiüríteni és Vasvárra költözni.1)

Valószínűleg az ezen évben lefolytatott visitatio canonica alkalmával történt, hogy Szilyt egy fanatikus gércei luteránus férfiú meg akarta gyilkolni. Szerencsére a merénylet nem sikerült.2)

1789. Az 1789. év folyamán kétszer is kap felszólítást Szily, hogy küldjön kispapot a páviai generális szemináriumba. Szily azonban ismeri már ezen intézet jozefinistafebroniánus szellemét s nem teljesíti a felhívást.3)

Kőszegi Rajnis József Szily anyagi segítségével kiadja Szilynek ajánlott Magyar Virgiliusát.4)

Révai Miklós november 19-én kelt levelében értesíti Szilyt, hogy Orczi Lőrinc bárónak két könyvét kiadja. Költői szépségekkel bővelkedő leveléből kiemelem e részletet, mely hűen tükrözi vissza az akkori magyarság lelkiállapotát: ,,Mi szépen, mi érzékenyen énekel ez a Boldog Agg a Szabadságról! arról az előlünk el rejtezett Mennyei Boldogságról, melyly után már böltsőnkben kezdünk sírni, a pólyának kötözete alól, azután holtunkig hasztalanul fohászkodunk, mivel a pólyát más terhesebb béklók váltják fel. Sóhajtásunk tárgyát soha nem érjük el.“5) 9

9 Kunc-Kárpáti i. m. 161. 1.

2) „... ille haereticus; qui pie defunctum Praesulem una die mecum interimere volens, me verberavit, ct ad internecionem concussisset, ni Divina Providentia me servasset, me servando, sic et Praesul meus servatus est in vivis ...“ Frantsits István gércei helyi káplán felterjesztése Herzan bíboroshoz. Püsp. lev.

III. sz. 1. f.

3) Köberl: Adatok. Szombathelyi Újság 1896. évf. 1. ssj.

4) Kőszegi Rajnis József: Magyar Virgilius, Pozsony, Länderer. 1789.

6) Püsp. lev. I. állv. kurrens iratok közt.

78