Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
közöket: Szily február 5—8. napjaiban székeskáptalanában megtartja a visitatio canoniea-t. Az év nyarán elkészül a püspöki palota oromfala a címerpajzzsal s a két alakkal és rákerül a felirat: EPISCOPIUM SABARIENSE IOANNES SZILY PRIMUS EPISCOPUS SABARIENSIS F. F. ANNO MDCCLXXXI. A régi vár omladékai egy részének elhordatása után palotája közelében a püspökség számára kertet épített s a legkülönfélébb növényeket és legválogatottabb gyümölcsfákat plántálta benne.“1) Lelkét már most foglalkoztatja az új székesegyház felépítésének eszméje. Heteiével tervrajzot is készíttet, de elégséges pénz hiányában nem kezdhet hozzá. Június 28-án, Péter és Pál apostolok ünnepének előestéjén, a Perint kilépett medréből. Elöntötte a városi téglavetőt, elsodorta a Nagykar-utcai gyalogjáró hidat és több Nagykar-utcai házba behatolt. Az áradás hírére a város egész lakossága a veszély színhelyére özönlött. A mentési munkát Szily János vezette, hol itt, hol ott tűnt fel nemes alakja. Hirtelen észreveszi, hogy a hullámok néhány gyermeket sodornak magukkal, senki nem mert segítségükre sietni. A püspök hangos kiáltással magas jutalmat ígér annak, aki a fuldoklókat megmenti, néhány nagy diák erre a habok közé vetette magát s kimentette a gyermekeket. Szily bő jutalmat adott az életmentőknek s a gyermekeket maga vette gondozásba.2) *) *) Nagy Antal: Biographia Leop. Somogy, 23. 1. 2) Schönvisner i. m. 379—380. 1., Kune i. m. I. k. 138. 1., Dr. Tóth: Emlékezzünk régiekről, 8. 1., Csergics (i. m. 7. 1.) így írja le ezt: „Két telek után, hogy a szörnyű árvíz rongált... Ügy-e? hogy meg jelent ott is személyesen, Mindeneket rendelt akkor is helyesen. Két kisded egy házban úgy bé zárattatott, Hogy víz, s lábatlanság miatt nem futhatott. Őket édes Anyjok ottan felejtette; Szily szeme előtt de el nem rejthette. El is vesztek volna; de ő ki hozatta, A búvárt aranyjal meg ajándékozta.“ 53 J
