Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - IV. Bőle András

Az evangéliumok vendnyelvű kiadása, melyet Szily Já­nos Küzmics Miklós, íelsőszentbenedeki plébános, fordításá­ban kiadott, ez évben harmadik kiadásban jelenik meg. A püspöki kar június 2-án adta ki körlevelét a vegyes­házasságok ügyében s a kát. egyházjog elveinek megfelelően az egész országban kötelezővé tette a papság számára a hall­gatólagos jelenlét (passiva assistentia) gyakorlatát abban az esetben, ha a vegyespárok a kát. egyház feltételeit nem tel­jesítik. Bőle augusztus 22-én közli papjaival s híveivel e kör­levelet.1) A protestánsokra ez intézkedésből sérelem nem szárma­zott, mert a hallgatólagos jelenléttel kötött házasság is egé­szen érvényes házasság volt, a templomban való áldáshoz pedig a protestánsoknak úgysem volt joguk. Egyes várme­gyék azonban mégis erősen támadták e rendelkezés miatt az egyházat. Arra magyarázták a hallgatólagos jelenlét elren­delését, hogy ezzel a kát. papság megsérti az 1790/l-iki tör­vényt, mert akadályt gördít a vegyesházasság elé. Novem­ber 4-én tartott közgyűlésén Vasvármegye is tiltakozott a püspöki rendelet ellen és feliratban kérte az uralkodót, hogy szüntesse meg „ezen gyászos következésű törvénysértést.“' A szombathelyi plébánost, aki a püspöki utasítás értelmében járt el, a közgyűlés az alispán által meginteti, ismétlődés esetén törvényes büntetéssel fenyegeti meg. Végül kimondja a közgyűlés, hogy e végzést a járási szolgabírók ritján a me­gyebeli lakosok előtt is kihirdeti. Bőle november 7-én kelt körlevelében okosságra és mér­sékletre inti papjait. A püspöki kar rendeletétől eltérniök hajszálnyira sem szabad, másrészt azonban törekedniök kell arra, hogy az ellentéteket szeretettel, békességgel, amennyire lehetséges, áthidalják és a nép előtt ki ne élezzék.2) November 13-án a királyhoz ír fel; éles logikával cáfolja meg Vasvármegye határozatának okfejtését s kéri az ural­kodót, hogy a vármegyei határozatot mint törvényellenest semmisítse meg.3) Egyidejűleg ír a hercegprímásnak is, meg­küldi neki Vasvármegye közgyűlési határozatának s az ural­kodóhoz intézett felterjesztésének másolatát.4) *) No. 111. 2) Püsp. lev. I. állv. 1840. évi 149. sz. a. 3) U. o. 4) U. o. 391

Next

/
Oldalképek
Tartalom