Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - IV. Bőle András

Bőle november 23-án kelt körlevelében örömmel közli a hírt papjaival, hogy a szombathelyi egyházmegye papságának gáládul megtámadott becsületét megvédő nyilatkozatát a nemzeti zsinat egész tekintélyével magáévá tette. Meghagyja, hogy mind az ő pozsonyi nyilatkozatát, mind pedig a prímás levelét a körlevelek könyvébe belemásolják.1) A becsületében méltatlanul meghurcolt papság örömmel és hálával fogadta e hírt s az a nagy tisztelet, mely Bőiét övezte, még inkább fokozódott.

A pozsonyi ügy még be sem fejeződött, máris újra szükség volt arra, hogy Bőle erős egyénisége megvédje az egyházmegyei papságot egy másik támadással szemben. Vasvármegye karai és rendjei október 15-én tartott általános gyűlésükön — talán épp Bőle távollétét felhasználva — kimondották, hogy a következő tisztújítás alkalmával az alsó papságból csak a plébánosoknak lehet szavazati joguk, többi tagjait ezzel megfosztották a szavazati jogtól. Minthogy azonban e jog minden nemes embernek megjárt, ez az intézkedés az alsó papság többi tagját gyakorlatilag kizárta a nemesi osztályból s a szolgai sorban levő „plebejus“ osztályba taszította.

A vármegye eme határozata ellen Bőle december 27-én nagy jogi tudással és éles logikával felépített fellebbezését közvetlenül az uralkodóhoz intézte. Szava itt is eredménnyel járt. I. Ferenc a m. kir. helytartótanács útján a köv. év aug. 12-én tudatta döntését, mellyel Vasvármegye határozatát megsemmisítette s kimondotta, hogy az alsó papság összes tagjai a hazai törvények értelmében a nemesi osztály előjogait élvezik, épp ezért a tisztújítás vagy más megyei gyűlések alkalmával a szavazás jogától el nem tilthatók s joguk gyakorlásában nem akadályozhatok.2)

muni Patrum Synodalium assensu, imo de vindicata immortalis memoriae Praesulis, Clerique Sabariensis innocentia cum applausu excepta fuit. Quam rem etsi Ipsa praesens Rma Dva testis ejus fuerit, tamen ut in Dioecesanis quoque actis certum ejus exstaret documentum, Nationalis Synodi nomine hisce Eidem statui perscribendam, in adornanda subin Synodi historia locum pariter obtenturam. Caetera affectihus commendatus, jugiter persisto Rmae Dvae ad officia paratissimus Princeps Alexander a Rudna. Strigonii die 11-a 9-bris 822.“ — Az eredeti levél a püsp. lev. I. állványán az 1822. évi iratok „Nemzeti Zsinat“ felírású csoportjában van elhelyezve.

*) 1822. évi 198. sz. Püsp. lev. I. állv.

2) 2Ö624. sz.

354