Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - IV. Bőle András

nak, Bőiének a német nyelv is elég munkát okoz. Mindketten hosszú levelekben számolnak be püspöküknek tanulmányaik eredményéről.1)

Nagy tudományszomjjal mélyed el az ifjú professzor a dogmatikai tudomány mélységeibe. Nagyértékű könyvtárat gyűjt össze, jellegzetes írásával szorgosan rójja a fóliánsokba jegyzeteit, melyek egy évszázad múltán is hű tanúi fáradhatatlan szorgalmának s kitűnő szaktudásának. Szily, aki mint a Gregoriana növendéke, épp a dogmatikában nyerte legkiválóbb fokban teológiai kiképzését, nagy örömmel látja és értékeli Böle munkásságát.

1791-ben szentszéki ülnökké, 1795-ben szombathelyi plébánossá nevezi ki Bőiét, aki új állásában is megtartja szemináriumi katedráját. Mint plébánost szigorú kötelességteljesítés jellemzi. Jó szívű a szegényekhez, kiváló a híre mint szónoknak, de rettenthetetlen bátorsággal és szigorral lép fel ott, ahol rosszakarattal vagy a közerkölcsiség megmételyezőivei áll szemben. Szombathely város tanácsüléseinek jegyzőkönyvei és a püspöki szentszék üléseinek protokollumai sok adattal szolgálnak erre nézve.

1804. augusztus 3-án I. Ferenc tb. kanonokká nevezi ki. Eölbei installálja szeptember 3-án.

1810. január 8-án az utolsó nemesi felkelés szétoszló seregét a megye nevében Bőle üdvözli:

„Ő vala, ki ezen buzogányos népet örömmel Üdvözlé csinos magyaros köntösbe övedzvén Ép tetemeit, s ragadó hő nemzeti lelkesedéssel Gyújtván a haza szent szeretetjét honnosainkban .. .“2) *)

*) Püsp. lev. I. állv. Böle, — mint leveléből kitűnik — a híres Stock am Eisen-házban lakott.

2) Horváth József Elek: Szombathely évei. 29. 1. V. ö. Balogh Gy.: Az 1809. évi insurrectio és franczia megszállás Vasmegyében. 125. 1.

349