Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
felülhaladó, hősies fokban volt meg, azért kortársai szentnek tartották. I. Istennel szemben. Mélységes alázatosság, áhítat és buzgóság töltötte el szívét Isten iránt. Rendkívül sokat, mondhatnám „szüntelenül“ imádkozott.1) Minden nap hosszú időt töltött felkelés után s lefekvés előtt térden állva a száraz földön Teremtő és Gondviselő Istenének imádásáhan. Napnyugtával szoros lelki számvétel alá vetette minden tettét s mulasztását; elnnilaszthatatlanul tisztogatta hetenként a töredelmes penitenciatartás által amúgy is a gonosznak még árnyékától is félő lelkiismeretét.2) „Ha nyilvános ünnepeken a székesegyház főoltáránál benne eleven szentet képzelt a szem, akkor lionn, házi kápolnájában, midőn estente 6 órakor térdenállva olvasóját s egyéb imáit mondotta, — az angyalok örültek testvérüknek.“3) Évente 8 napos szentgyakorlatot végzett a szombathelyi ferencesek rendházában sz. Ignác szabályai szerint a legszigorúbb magányban.4) Jámbor lelke, mely máskor is legbensőbb kapcsolatban volt Istennel, ilyenkor szinte magafeledten merült el a végtelen Isten szemléletében. Jellemző, kedves történetet mond el erre vonatkozólag Jodok (Gigler József) :5) „Halljunk egy szerény adomát, melyet saját feledhetetlen édes apámtól hallottam.“6) „Portiunkula napján történt, hogy a szombathelyi sz. Ferencrendi kolostor egyházából, hol ájtatosságát végzé, viszszatérőben épen egyik bábossátor mellett mene el, mikor ezt hevess szélroham egyszerre csak ráborítja a gyenge testre, a sátorfát keményen lábához veri s kalapját messze elhajítja. Kibontakozván nagy nehezen a durva ponyvából, már vagy tiz lépésnyire hatolt előre hazafelé, s még csak akkor hallá a jelenlevő népnek, de kivált a bábosnak élénk hálálkodását: hogy ő mennyire sajnálja e balesetet, hogy nem volt hatalmában azt megakadályoznia s több eféle. Mire a főpap csodálkozva fordul vissza a sátorhoz s ijedten kérdi: ,hát va- *) *) Pesti növ. papság i. m. 349. 1. 2) Mészáros József: Halottas beszéd 15. 1. 3) Jodok: Somogyi Lipót (Ifjúsági Plutarch II. évf. 1. f. 1859.) 49. 1. 4) Sztankovits: Oratio funebris pg. 14. 5) I. m. 51. 1. 8) Gigler J. Szombathelyen született 1822. febr. 5-én. 327
