Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
pökének tapasztalatairól. Kívánatos, hogy a főesperes is legalább 3 évenkint járja be kerületét. A papságnak lelkére köti a zsinat, hogy lelki életét a legnagyobb gonddal ápolja s minden évben végezzen lelkigyakorlatot. e) A szerzetesek fegyelme ügyében kívánatosnak és a valláserkölcsi megújhodás érdekében rendkívül fontosnak tartja a zsinat, hogy a Jézus-társaság régi intézményeivel s régi szellemében visszaállíttassák s az iskolák a jezsuiták és piaristák kezeibe adassanak. A jezsuiták és más szerzetek javai az államhatalom kezelésében jórészt értéküket vesztették, azonban a teológia elvei szerint ezek nekik régi értékükben adandók vissza; a restitutio kötelessége elsősorban kétségkívül magát a fejedelmet terheli.1) Ha a jezsuiták visszaállítása nem volna lehetséges, legalább a többi szerzetnél arra kell törekedni, hogy tagjaik eredeti szabályaikat pontosan megtartsák s akár mint tanárok, akár mint lelkipásztorok működnek, magukat elsősorban szerzeteseknek tekintsék és a szerzetes élet követelményeit hűségesen teljesítsék. A zsinat egyéb határozatai közül megemlítem, hogy kívánják, hogy a Káldy-féle bibliafordítás az új stílusnak megfelelő módon dolgoztassák át s könnyen kezelhető formában adassák ki mind magyar, mind horvát és vend nyelven. Felhívja a figyelmet a valláserkölcsi szempontból legalacsonyabban álló cigányokra. Ez rövid kivonata a Steiner titkár apró betűivel sűrűn teleírt 12 ívnyi zsinati határozatnak, melyet a zsinat atyái sajátkezűleg aláírtak.2) Szept. 19-én Somogy püspök beszéde zárta be az atyák tárgyalásait. Somogy kérte papjait, véssék szívükbe a zsinat határozatait s éljenek azoknak szellemében. Szinte esengve kéri őket az összes papi erények buzgó gyakorlására s Istennel imában összeforrott lelkidet elsajátítására. Megható sza- *) *) „Optandum, et Religiositati aeque ac Moralitati revehendo expedientissimum fore videtur, si Societate Jesu cum eodem Instituto et Spiritu, quo olim exstiterat, restituta, huic et Ordini Piaristarum, alioquin ad hunc scopum fundato, Scholae publicae ubivis per Regnum committerentur. Certe, si juxta Principia recta Theologica rem consideremus, omnes Fundationes, seu Bona extinctae Societatis, aliorumque Religiosorum Ordinum, quae ad Fundum Studiorum, aut Religionarium adplicita, sub administratione Politica Civili magna ex parte periverunt, quacunque demum ratione restituenda... essent ac haec restitutionis obligatio indubie ipsum Summum Terrae Principem concernit.“ 2) Piisp. lev. I. állv. 319
