Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

sában, mikor főpapi misét mondott, mindenkor végtelenül vonzó és beszédes példakép volt számomra . . “*)

Kortársa, Szegedy Pál székesfehérvári kanonok, így jellemzi Szily győri éveit: „Erköltseinek illattya meg-töltötte azt a Püspöki Udvart, azt az egész Káptalant, azt az egész Püspöki Megyét.“1 2)

De nemcsak a győri egyházmegyében, annak határain túl is jól ismerték Szily János kiváló erényeit s 1777-ben, mikor Mária Terézia a szentszék engedelmével tíz új püspökséget állított fel, nemcsak „más hű embereinek hitelt érdemlő bizonyságára“, hanem „saját magának tapasztalására“ is hivatkozik annak bizonyítására, hogy Szily János „kiváló tudományával és műveltségével, példás életével . . . s egyéb kitűnő lelki tulajdonságaival, melyekkel őt a mindenható Isten megáldotta“3), méltó arra, hogy őt az újonnan felállított szombathelyi egyházmegye első püspökévé kinevezze.

1777. február 17-én állítja fel Mária Terézia a szombathelyi egyházmegyét s ugyanazon napon kinevezi Szilyt első püspökévé. VI. Pius pápa június 16-án erigálja a szombathelyi egyházmegyét s Szilyt a tinnini püspökségről átviszi a szombathelyire.4)

2. SZILY JÁNOS A SZOMBATHELYI PÜSPÖKI SZÉKEN.

A szombathelyi püspöki installáció augusztus 20-án, szent István király ünnepén, lélekemelő keretek közt zajlott le. Batthyány József hercegprímás már előző napon Szombathelyre érkezett. Szily az éjét Zanaton töltötte s az ünnep reggelén díszes hintón indult el székvárosa felé. Szombathely

1) „Ein gründlich gelehrter, frommer, würde und anstandvoller Priester, ernsthafter, strenger Mann. Sein äusseres war Vertrauen, Liebe und Ehrfurcht erweckend. Selten hat er gelächelt, vielleicht nie gelacht. So kannte ihn der Verfasser in Raab. Seine Geistes Erhebung unverkennbar in seinen Blicken, Geberden und ganzer Haltung ausgedrückt, wenn er pontificirte, war dem Verfasser alle Mahl ein ungemein anziehendes und ansprechendes Vorbild. Er war des Ruhmes vor Gott ganz würdig, welchen Maria Theresia, wie sie sagte, aus eigener Überzeugung in seiner Ernennungsurkunde seinem exemplarischen Leben beilegte.“ Dr. I. A. Fessler: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Leipzig, 1825. Bd. X. S. 321.

2) Gyászbeszéd 5. 1.

3) A kinevező okirat szavai.

4) Eredetijük a kápt. lev.-ban 74/1, 75/1 és 75/2 sz. a.

32