Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
czellár, gróf Teleky és a bácsmegyei főispán, báró Podmaniczky József, s ezeken kívül még Felséged egy másik belső titkos tanácsosa, a szombathelyi püspök Somogyi külön bizonyítványt is adott, mely folyamodásomhoz van kapcsolva.“ „A király erre így felelt: ,Hogy-hogy? A szombathelyi püspök Somogyi? Az igen jó jel. Én azt az embert nagyon szeretem.1 S itt a püspök dicséretére hosszasan kibocsátkozott s reá egy helyes magasztaló beszédecskét tartott, melynek summája abból állott, hogy ez a püspök nem avatkozik, mint némely mások mindenféle világi dolgokba, hanem hivatalában buzgón eljár s testestől-lelkestől püspök. Ezt elvégezvén, még egyszer ismételte, hogy annak bizonyítványánál fogva felőlem jó vélekedéssel van s meg fogja vizsgáltatni folyamodásomat...“ A nemesi rangra emelés 1822. aug. 2-án megtörtént. Kis János e kegyelem megköszönése végett külön kihallgatásra nyert engedelmet. „Bemenetelemkor — így beszéli el Kis János — ily kegyes szókkal előztetém meg: örülök, hogy önnek kedves dolgot tehettem, azt jómagaviseletének, az arról szóló jó bizonyítványok s különösen püspök Somogyi ajánlásának köszönheti.. .£<1) Az 1821-ik év januárjában egy, a szombathelyi plébánia történetére vonatkozólag érdekes adatokat tartalmazó aktacsomó jelzi Szombathely város és Török József szombathelyi plébános vitáját. Szombathely város semmivel sem járul hozzá a plébánia fenntartásához, sőt a plébánosnak Kazó István, néhai pécsi nagyprépost által adományozott földjeit is megadóztatja a Kollonicli-féle privilegium ellenére. Török plébános ezen adóztatástól való mentesség elismeréséért folyamodik a helytartótanácshoz. Szombathely városa ellenzi ezt. Somogy az iratokat Török álláspontját pártolólag terjeszti fel a helytartótanácshoz, mert a Kollonieh-féle kiváltság értelmében az adómentesség vitán felül áll, hosszú időn keresztül gyakorlatban is volt, míg Török egyik elődjének elnézése következtében a plébánosok a földek után adózni kezdtek. A helytartótanács javaslatára a király engedélyt ’) Kis János superintendens emlékezései életéből. Maga által feljegyezve. Második kiadás. Budapest, Franklin. 1890. 270—3. 1. 314
