Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

az ifjúság nevelésében alkalmazandó ellenszereiről, véleményes jelentést terjesszen az uralkodó elé. Fischer érsek teljesen aláírja mindazt, amit Somogy a szellem általános hanyatlásáról és ennek egyik főellenszeréről, az ifjúságnak kongregációkba s más jámbor egyesületekbe való tömörítéséről mond. Hogy a legfelsőbb parancsnak minél biztosabban megfelelhessen, kéri Somogyt, hogy „kiváló bölcseségével“ fejtse ki részletesen s közölje vele javaslatait.1)

Március 24-én foglalja el a győri püspöki széket Schwarzenberg Ernő herceg. Székfoglalójában nagy tisztelettel emlékezik meg Somogyról. „A káptalannak tiszteletet, nekem rendkívül nagy vigasztalást nyújt, hogy körünkben tudjuk azt a püspököt, aki a magyar egyháznak dísze és ékessége. Vajha az ő kimagasló erényeit és apostoli buzgóságát követni is úgy tudnám, amiként tisztelem!“2)

Somogynak az egyházmegye állapotára vonatkozó jelentésére május 26-án küldik meg válaszukat a S. Congreg. Concilii bíboros atyái. Sajnálattal veszik tudomásul a lékai augusztinus zárda megszüntetését. Buzdítják Somogyt, hogy a vizitációt legalább kétévenkint végezze el. Ugyancsak intik az egyházmegyei zsinat megtartására. Fájlalják, hogy a székesegyházban nincs korális istentisztelet. Sürgetik, hogy a papszentelés előtt 10 vagy 8 napos lelkigyakorlatot tartsanak az ifjú papság számára, ne csak 3 naposat. A szerzetesekre vonatkozólag kívánatos, hogy kolostoraikban éljenek és kapcsolatuk általános és tartományi elöljáróikkal minél elevenebb legyen. Vigyázzon arra Somogy, hogy velük szemben ne lépje túl joghatóságának határát.3)

A seckaui egyházmegye és a grázi tartományi kormány díszes küldöttséggel kérte fel ez évben újból Somogyt, hogy az egyházirend és bérmálás szentségét árva megyéjükben szolgáltassa ki. Somogy teljesítette kérelmüket, a seckaui egyházmegye nagyobb városaiban kiszolgáltatta a bérmálás s egyházirend szentségét. Mindenütt, főleg Grazban, legnagyobb lelkesedéssel ünnepelték a szentéletű főpapot.4)

*) Püsp. lev. I. állv.

2) Ernestus Princeps in Schwarzenberg ... Eppus Jaurinensis... ad Clerum et Populum suum fidelem quum Dioeceseos Gubernationem Anno 1819. die 24. Mensis Martii auspicaretur. Jaurini, Streibig, 1819. Pg. 6.

3) Piisp. lev. I. sz. I fiók. és 11. f.

4) U. o. és Steiner kéziratában, ki ezeket írja: „Seccoviensis Vicariatus precibus inclinatus, posthabitis temporis et viarum incommodis, in ordinationi-308