Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
nak, kit a császár 1809 nyara óta fogolyként őriztetett Franciaországban. A nemes pápa szabadulása Európa-szerte nagy örömöt keltett. Somogy körlevélben szólította fel papságát, hogy május 15-én ünnepélyesen adjanak hálát Istennek. A pápa szabadulásának örömünnepét május 15-én nagy fénnyel ünnepelték meg Szombathelyen is. A nagymisét Eölbei János nagyprépost celebrálta. Egész napon és éjen át dörögtek a mozsarak s este oly fényes kivilágítást rendeztek, bogy az éjt szinte nappallá változtatták. Május hónapot egybázlátogatási útjának szentelte Somogy püspök. 2-án Nyőgéren, 3-án Káinban, 4-én Felsőoszkón, 5-én Baltaváron, 6-án Csehimindszenten, 17-én Nyavaládon (ma Zalaistvánd) és Hosszúperesztegen, 18-án Karakón, 19-én Jánosházán, 21-én Egyházashetyén, 22-én Ivóidon, 23-án Gércén, 24—26-án Kiscellben, 25-én Alsóságon, 27-én Miskén és Nagysitkén, 28-án Mihály fán és Sz. Mártonban, 30-án Hőgyészen, 31-én Kemenesszentpéteren, június 1-én Pápócon, 2-án Kenyériben, 3-án OsttTyasszonyfán végezte el a vizitációt. Július 13-án felterjesztést intéz VII. Pius pápához. Ennek fogalmazványa is, mint minden fontosabb ügyiraté, Somogy sajátkezű írása. Költőien szárnyaló szavakkal fejezi ki örömét az isteni gondviselés csodálatos műve fölött, mellyel hatévi rabság és hősies bátorsággal elviselt szenvedések után Rómába visszavezette földi Helytartóját. „Valóban nagy dolgokat cselekedett az Ür, aki hatalmas; — írja — levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből és felmagasztalta az alázatosakat. Felemelte Izraelt, gyermekét, az ő egyházát, amint megígérte Péternek mondván, sziklára építem egyházamat s a pokol kapui nem vesznek rajt erőt.“ Szívből kéri Istent, erősítse meg, amit csodálatosan művelt, segítse kegyelmével Helytartóját, hogy azokat a sebeket, melyeket az igaz vallás szenvedett, apostoli gondviselésével gyógyíthassa.1) *) *) „Dum universa Ecclesia Pastorem, et Christi in terris Vicarium ad Sedem b. Petri feliciter reversum esse inter tenerrimos exuberantis laetitiae sensus gratulatur, ac in ipsa etiam Sanctitatis Vestrae invicta sex annorum constantia et heroica fortitudine Divinam Providentiam supplex adorat, infrascriptus Sabariensis in Hungária Eppus ad Pedes Ejusdem Sanctitatis Vestrae provolutus intimos exui tantis animi sui sensus profundissima cum submissione proponit. Fecit profecto Dominus magna, qui potens est! Deposuit potentes de sede et exaltavit humiles! Suscepit Israel puerum suum, Ecclesiam videlicet suam, sicut locutus est Petro dicens super hanc Petram aedificabo Ecclesiam meam, et Portae inferi 285
